Coco Chanel – a divat előtt, az árvaház után

Coco Chanel
(Coco avant Chanel – 2009)

A divat nagyasszonyának, s talán az egyik legismertebb alakjának korai éveit meséli el a film, mely ugyan látszólag egy hangulatos, életrajzi divatfilm, azonban sajnos nem ezt kapjuk, sokkal inkább egy unalmas és vontatott történetet sok hitelességgel, s meglepődéssel együtt tapasztaltam, hogy az amerikai An Education-ben több a francia hangulat, mint egy francia filmben.

A franciául tudók a film címéből kitalálhatták, hogy a film Coco életét meséli el Chanel előtt. A divatvezér előtt csupán egy fiatal varrólányka volt, aki szabad idejében énekelt, s énekesnőként szeretett volna élni később, de sikertelen próbálkozások után enged a könnyebb és fantáziátlan világ lehetőségének, s egy gazdagabb férfival tart a forgó és mozgalmas párizsi világba, amely csak látszólag szép és csillogó, de kérdés, hogy van-e hely benne egy falusi szegény lánynak.

A filmet a romantikus, divatos és életrajzi filmek közé kategorizálhatnánk be, s ezek közül, ha divatot nem is, de szerelmet kapunk. Coco megeleveníti a kitartott szerető és az igazi szerelmes karakterét is, s végigkövethetjük pályájának kezdeteit, mely még sokkal inkább az előkelőségről és a romantikáról szólt, mint a ruhákról vagy a parfümökről. Láthatjuk a klisében gazdag árvaházi gyerekkor után a jobb életet kereső, de nem találó fiatal lányt, aki önmaga mellett felfedezi a párizsi elit ízléstelen ruházatának gyenge pontjait.

A film nem hozza elő a szokásos hollywoodi csillogást és ragyogó élettörténetet, s nem fűszerezi semmivel, s talán ez a legfőbb gond is vele. Törekszik a hitelességre, de a kezdeti időkben semmi érdekes és újító nincs, amivel el lehetne tölteni ezt a 100 percet, de nem is használ ilyen elemeket. Bemutatja az ambíciókat, a motivációkat és körülményeket, de a környezetet nem sikerült hozzá megteremteni, s a francia hangulatot nem éreztem az alkotáson.

A kosztümök ellenben szépek voltak, még ha nem is láthattunk belőlük túl sokat. Coco fiús, újító és nem túl “habcsókos” ruhái szépen megtervezettek, s hozzá a többi jelmez is illik, de ez még nekem kevés a hangulat megalkotásához. A színészek viszont életet dobtak a nem túl ütős képbe, elsősorban Audrey Tautou, a fiús, önhitt és bájos szerepben, mellette Benoît Poelvoorde jól hozza az arrogáns és gazdag figurát, míg Alessandro Nivola kissé háttérbe szorult.

Az alapfelvetés nem lenne rossz, de nem éreztem annyi energiát, történetet és lehetőséget, mint amennyi elkelt volna, s így csak egy történelmileg ugyan hiteles, de nem túl szórakoztató film lett az eredmény. Megnézését ha meg nem is bántam, de nem ajánlanám annyira, kivéve ha valaki fanatikus Chanel rajongó. Részemről ez 5/10, talán a divatasszonyról jobb lett volna filmet készíteni.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: