Valkűr – megölni Hitlert nem túl egyszerű

Valkűr
(Valkyrie – 2008)

Megtörtént eseményről nehéz filmet készíteni, főleg akkor, ha az adott momentum egy olyan fontos időszak alatt játszódik, mint a II. világháború. Bryan Singer filmje egy Hitler-elleni merényletre összpontosított, s talán még a történelemből ketteseknek is kitalálható, hogy mi a film vége, vagyis nem a végkifejlet lesz a fontos, hanem a megvalósítás. A rendezőnek sikerült, s egy feszültségben gazdag, mozgalmas, bár nem tökéletesen kivitelezett filmet készített.

1943 és ’44 között már látszódott, hogy a háború hova vezet. Egy kisebb csoport úgy döntött, hogy valahogy megakadályozza a Führer őrültségét. A Hitler-elleni merénylet vezetője Claus von Stauffenberg lett, akit nem feltétlenül követendő nézetei miatt Észak-Afrikába küldtek, de megsebesült és a tartalékos haderő vezetője lett. Mellette még fontosabbnál fontosabb náci vezetők is részt vettek a tervben, melynek a lényege Hitler megölése és a hatalom átvétele volt.

Az ismert történet miatt a hangsúlyt a kivitelezésre és a részletek kidolgozására fektették. Kellően megismertük a szituáció hátterét, hasonlóképpen a főszereplőt is. A többiek már nem túl erősek, hiszen a többi vezető elég egysíkú és egyszerűre sikerült, s sem a gondolataikat, sem a motivációkat nem lehetett eléggé átérezni, bár a színészek nagyszerűségének köszönhetően nem lett az egész zavaró. A köztük lévő kapcsolaton még munkálkodhattak volna még, de a film légköre kárpótolni tud.

A feszültség és a komor hangulat végig jelen volt a filmben, sőt uralkodott, így végig lehetett élvezni a terv kezdetétől a végig. A folyamatosan múló idővel és az óriási tét miatt sikerült elég pörgőssé és izgalmassá tenni az alkotást. Nekem kicsit kevésnek tűnt az előzmény és maga a Valkűr-hadművelet kidolgozása, de a vége már jól lett eltalálva. A környezet talán kicsit sterilre, de mutatósra sikeredett, köszönhetően a német egyenruhákban flangáló statisztáknak és a jól kinéző városképnek.

A színészek viszont nagyszerűek voltak, s mindannyian elboldogultak a rájuk osztott szereppel. A főszereplő Tom Cruise nem volt rossz, bár annyira jó sem, de tudta hozni a nemest. A mellékszereplők szinte kivétel nélkül jól árnyalták és életet leheltek az egyébként nem tökéletes karakterekbe, hiszen Bill Nighy, Kenneth Branagh vagy Tom Wilkinson játszott, s nem tehetnek róla, hogy a szerepük nem túl fantáziadús.

Minden problémája ellenére jó film a Valkűr, talán egy kis hiányérzetet hagy maga után, még ha megindokolni nem is sikerül. A karakterekre rá fért volna egy alaposabb írás, de a feszültség és a színészek élvezhetővé, mi több szórakoztatóvá tenni az amerikai produkciót. Talán egy német kézben jobb lett volna, de még ez is így 8/10 pontot megér, ha nem többet.

Reklámok

3 responses to “Valkűr – megölni Hitlert nem túl egyszerű

  • nyuszisz

    Tőlem elég távol állnak a háborús filmek, ennek sem tudok többet adni csak mondjuk 6 pontot. Kicsit hosszúnak tűnt és tényleg túl steril az egész és valamennyire mű is.

  • Dominik

    Az igazi háborús filmek hozzám sem állnak közel, de ez nem annyira a háborúról szólt, sokkal inkább egy összeesküvésről.

  • Koimbra

    Nekem is tetszett, egy ideig izgalmas is volt, a merénylet után azonban kicsit leült a történet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: