Közellenségek – unalmas gengszteres film a '30-as évekből

Közellenségek
(Public Enemies – 2009)

Bumm és bumm, így pufogtattak el egy újabb remek lehetőséget. Vagy csak én vártam egy gengszterekről szóló filmtől valamilyen gengszterfilmes hangulatot? Talán túl sok elvárással kezdtem neki, de a lényeg, hogy ez így egy nagyon gyenge film lett. Nem lett nagyon rossz, csak egyszerűen túl lassú tempójú, s emellett még unalmas is rossz technikai megoldásokkal. A rendező, Michael Mann a nem a legjobban sikerült Aviátor producere is volt, de itt sem brillírozott.

John Dillinger, az Egyesült Államok híres bankrablójának életének utolsó hónapjait követhetjük végig. Dillinger rengeteg bankot rabolt ki, bolonddá tette minden elfogóját, de emellett még hírnevet is szerzett a lakosság körében. Chicagoban megismerkedik Billie Frechette ruhatároslánnyal, akivel rögtön kapcsolatot is kezd, de már szorosan a nyomában van az éppen megalakuló vezetője, Melvin Purvis is.

A film már a forgatókönyvben is elbukik, hiszen gyenge párbeszédek és kidolgozatlan, vázlatos akció jellemezi a filmet. Nem tud sem izgalmat, sem feszültséget teremteni, ami az ilyen típusú filmeknél alapkövetelmény lenne. Nagyon valósághűre, már-már dokumentumfilmes akarta venni a filmet a rendező, de ezzel együtt nem sikerült izgalmassá tenni a filmet, és már az első jelenet után unalomba fulladt, s nem sikerült kicsit is felkelteni, vagy egyáltalán lekötni a figyelmet.

A karakterek kidolgozása sem tökéletes. A főszereplő gengszter valóban stílusos, elegáns és vakmerő, kemény, de barátaival előzékeny, s az ő karakterét valamennyire sikerült megalkotni. Emellett még Frechette visz egy kevés színt az unalmas légkörbe, Purvis ügynök viszont egysíkú, és teljesen háttérbe lett szorítva. A többieknek a nevét sem sikerült megjegyezni, annyira közhelyesek, azonban ebben nem kis szerepe volt a funkciótlan fényképezésnek.

Ugyanis az idétlen kameramozgásokkal, melyek inkább kézi kamerás (s ezzel együtt dokumentumfilmes) jelleget kölcsönöznek a filmnek, teljes egészében elvágja annak lehetőségét, hogy valamennyire élvezzük az egyébként sem lekötő történetet. A zene még a legjobb a felsoroltakból, melynek sikerült még némi hangulatot keltenie, hasonlóképpen a díszletekkel és a ruhákkal, melyek megteremtik a 30-as évek légkörét.

A színészek nem tudnak remekelni, mert nincs hozzá megfelelő karakter. Johnny Depp a legkiemelkedőbb közülük, közepesen kidolgozott karakterét még könnyedén eljátssza. Marion Cotillard nem sokat mutat, hasonlóképpen Christian Bale-hez, aki egy faarccal dolgozik végig, mely a karakterének tökéletesen illik, de nem sok tehetséget bont ki. A mellékszereplők között még Stephen Lang volt kellemes meglepetés, aki néhány sorjával is erőt tudott adni a széteső produkciónak.

Csalódás, mert a nagy részét untam, s nem tudott lekötni. Lassú, vontatott jeleneteket sem a gyenge forgatókönyv, sem a sablonos karakterkidolgozás nem tudja feldobni, s ehhez még rossz vágás és fényképezés társul. A kellemes zene és a kedvelt kor hangulata nem tud elég energiát kölcsönözni a filmnek, s ez így nekem csak 5/10, sajnálom kicsit.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: