Sherlock Holmes – verekedés a viktoriánus Londonban

Sherlock Holmes
(Sherlock Holmes – 2009)

A világ egyik legismertebb mesterdetektívjét Guy Ritchie modernizálta, és a kissé lassú, unottan pipázgató nyomozóból a modern elvárásoknak megfelelő akciófigurát alakított, aki, ha nem is felel meg a róla alkotott klasszikus képnek, a fiatal, bajkeverő, energikus karakterével lendületet tud adni a filmnek, mely ha tökéletesre nem is, de mindenképpen jóra sikerült, s az év első mozis élményeként nagyszerű szórakozást bír nyújtani.

Sherlock Holmes, és nem feltétlenül hű társa, Dr. Watson egy fekete mágiával kísérletező bűnöző, Lord Blackwood nyomába vetik magukat a Holmes múltjából visszatérő Irene Adler segítségével, s ha nem leplezik le időben, az egész Brit Birodalom sorsa múlhat rajta. A nyomozás során latba vetik minden tehetségüket és tudásukat, de a nagy rejtély mögött kibontakozik egy másik is (mely kiindulópontot jelenthet a folytatáshoz).

A modern kori elvárásokhoz hozzátartozik, hogy a lassú tempójú nyomozás helyett több akciót és verekedést kapjunk, amihez a rendező tökéletes választásnak bizonyult. Azonban a krimi szál nem sikerült elég ütősre, s az embernek olyan érzése támad tőle, mintha csak átvezetésként szolgálna két akciójelenet között. Ellenben a fordulatok és információk adagolása kellően jónak bizonyult, s a néha lecsendesülő történet mellé kellő izgalmat és rejtélyt sikerült társítani.

A karakterek kidolgozása nagyszerű lett. Elsősorban a Holmes és Watson közötti kapcsolatot tették humorossá és közvetlenné, s ehhez hozzásegít az is, hogy a doktor úr az eddig látott másodhegedűs szerep helyett fontos helyzetbe került a nyomozó mellett. A humor-részt erősíti az ő játékuk egymás között, de ez elfért a filmben, s a kevésbé izgalmas jeleneteket is jobbá tudták varázsolni. Ellenben a nemezis, Lord Blackwood nekem egy kissé sablonosnak tűnt, s nem ártott volna neki némileg több odafigyelés a kidolgozásánál.

A vizuális megvalósítás kitűnő lett, hiszen a viktoriánus Anglia olyan lett, amit elvárnánk tőle: taszító és mocskos, bűnözőkkel teli, de mégis csábító a maga nemében. Az operatőri munka hozzásegít ennek az élvezetéhez, nagyszerű képeket láthatunk folyamatosan. Hans Zimmer dinamikus zenéje mindehhez alájátszik, s ha nem is éppen kiemelkedő, de illeszkedik a képekhez és segít átérezni a korabeli hangulatot.

A színészek remekül eljátsszák a feladatot, elsősorban Robert Downey Jr. és Jude Law párosa, akik önmagukban is elviszik a filmet. Mark Strong, mint ellenség kellően kimért és gonosz, ha a figura annyira nem is sikerült. A két hölgy szerepében Rachel McAdams és Kelly Reilly inkább szépek (de még mennyire!), mint tehetségesek, de színt visznek a férfiak világába, bár a karakterük még szorult volna némi kidolgozásra.

A Sherlock Holmes modern film. A kosztümös akciófilm elvárásának megfelel, s ha a krimi vonal nem is a film fő erőssége, de a látvány a zenével karöltve, valamint a karakterek kárpótolnak a legtöbb hiányért. Jól szórakoztam rajta, s várom a folytatást, melynek előbb-utóbb következnie kell. Részemről 8,5/10, bár fél pont plusz járt a következő film elővezetéséért.

Reklámok

3 responses to “Sherlock Holmes – verekedés a viktoriánus Londonban

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: