Hold – egyszemélyes dráma a magányban

Hold
(Moon – 2009)

A film a kis költségvetésű sci-fi filmek nyomában járva teremti meg a tavalyi év egyik leginkább kedvelt filmjét. Talán kicsit sokat vártam, mert nem sikerült minden várakozásomat teljesítenie a Holdnak, annak ellenére, hogy egy remekbe szabott, érdekes és elgondolkodtató jövőben játszódó alkotásról van szó. Az egyszemélyes színészi játék, de a filmzene is sokat ad az élvezethez, még ha nem is sikerült tökéletesre a mű.

Sam Bell a Holdon teljesít szolgálatot. A teljesen lakatlan helyen egyetlen társa a Gerty névre hallgató robot. Az unalmas és monoton munkával foglalkozik, s az egyetlen izgalmat az jelenti, mikor holdjárójával elmegy a bányagépekhez, ami a Föld energiaszükségletének nagy részét termelik ki. Azonban ez az egyedüllét csak három évig szól, s már csak két hét lenne hátra, mikor történik valami.

Az egyedüllét vízióival, őrültségével próbál megbirkózni a főszereplő, s elsősorban az érzelmektől mentes világában, ahol az egyetlen kapcsolata egy robot, és a videóüzenetek váltása a családjával. Könnyen bele lehet őrülni három éven át ebbe a helyzetbe, mégis úgy tűnik, hogy Sam kibírja. Az állandó, szinte klausztrofóbiás érzést erősíti, hogy logikailag nem áll össze az alap, s tudjuk, hogy valami nem stimmel az űrállomáson.

A film fő mondanivalóját, a személyes drámát próbálgatja kibontani, de nem éreztem tökéletesnek mindezt. Nem sikerült eléggé, vagy legalábbis megfelelően kifejteni, de még így is voltak  kisebb-nagyobb üresjáratok a film során. Olykor kicsit lentebb hagyott a lendület, amely a végén nagyon megbomlott köszönhetően az erőltetett befejezésnek. Nem éreztem igazán illőnek ezt a véget, de a film hangulatához sem teljesen illett.

Az olykor hatásvadász hangok hozzáadtak az élményhez, hasonlóan a díszletek nagyszerűségéhez. A rideg és idegen környezet, a bázis kidolgozása tökéletesen illik a filmhez. A film egy színészre építkezik, s ezt jól is teszi, hiszen Sam Rockwell (Oscart neki!) elvégzi a feladatát úgy, ahogyan azt a legjobbak teszik, s elbírja a hátán az egészet.

Az alapanyag nem biztos, hogy elég volt arra a másfél órára, s kicsit sajnálom, mert ennél többet is ki lehetett volna belőle hozni. A drámaiságát nem sikerült tökéletesen átérezni, pedig a színészet és a környezet alájátszott, s adta volna a lehetőség. 8 és 7 pont között gondolkodtam, végül 7,5/10 lett belőle, hiszen a tavalyi év fontos alkotása, de bennem hiányérzetet keltett utána.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: