(500) Days of Summer – a jó függetlenfilmes romkom

(500) Days of Summer
((500) Days of Summer – 2009)

Az év első filmjeként azért esett erre a választásom, mert szinte mindenki imádta. Nagy népszerűségre tett szert elég hamar, és utólag azt kell mondanom, hogy megértem, annak ellenére, hogy én nem voltam annyira elragadtatva tőle. A remek hangulat mellé közrejátszik az enyhe komikus felhang és a romantikus légkör, amelyet sikerült mindenféle csöpögés és komolyabb giccs nélkül előadni. Nem tipikus romantikus komédia, megéri megnézni.

Tipikus “lány és fiú találkozik, majd szerelem” történet is lehetne, de nem az. Egy kapcsolat 500 napját mutatja be, kezdve a 290. nappal és innentől kezdve ugrálva az idősíkok között. A nem-lineáris történetvezetés kellő alapot szolgál az egyébként sem mindennapi történethez. Ez nem egy egyszerű love-story. Bemutatja a jobb napokat, de a rosszakat is, folyamatosan fenntartva a hangulatot, ami magával ragadja a nézőket.

A szokásos függetlenfilmes hangulat mindig a helyén van, s állandóan ott bujkál az a feelgood, mosolyogtató légkör, amiért szeretni lehet az ilyen filmeket. A napok kiírása miatt a néző nem zavarodik össze, de az ugrándozás az időben magával hozza, hogy az atmoszféra is ugrándozik, s nem mindig sikerült tökéletesre a váltás a jókedv és a rosszkedv között. A fiú a klasszikus boldog múlt és borzalmas jelen szituációt éli meg, mégsem tudunk sajnálkozni a helyzetén, és nekünk csak a vidámság jut a végéig.

A legnagyobb erőssége, hogy a humoros helyzeteket jól tudja kezelni. A gyakori kikacsintások és ironizálások is hozzátesznek a komikumhoz, de még sem kapunk túlerőltetést a poénok terén. A szerelmes történet ugyan hozzá az elvárt kliséket, de mégsem fullad az egész csöpögésbe és giccsbe. Néhol túloz, de még sem áll rosszul, ugyanis a jókedve tudja kompenzálni. Meg egyébként is, nem akarjuk utálni a filmet.

Az operatőri munka kellemes érzetet ébreszt, s a néhol előbukkanó nem szokványos pillanatok (felosztott képernyő) is csak hozzásegítenek, hogy élvezzük a filmet. A jól összeválogatott dalok és az idő kijelzésére szolgáló képsorok is vigyorra késztetnek, de  Joseph Gordon-Levitt játéka is kellett hozzá. Átérzi a helyzetet, és most a filmnek ő a legjobbja, Zooey Deschanel jelenléte ellenére, aki a szépségével dob a filmen.

Nem tipikus romantikus komédia, és igazán könnyen meg lehet szeretni. A legyőzhetetlen hangulat, a nem szokványos befejezés és Zooey Deschanel miatt marad a film emlékezetes, de engem ezen kívül más nem fogott meg. Akkor már inkább a Yes Man.  Nem tudok 8/10 pontnál többet adni, bár jó kezdése az évnek.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: