Watchmen: Az őrzők

Watchmen: Az őrzők
(Watchmen – 2009)

Be kell vallanom, hogy nem olvastam a képregényeket, így csak homályos képekkel rendelkeztem a film története felől, de legnagyobb örömömre nem is szükségeltetik hozzá komolyabb előtudás. A film továbbviszi az elmúlt évek képregényfilmjeiből (Batman, Vasember, stb.) szerzett tapasztalatot, s azt a legjobb módon alkalmazza is. A sötét tónusú világba ezúttal morális dilemmát és remek látványt töltöttek, amiből az év képregényfilmje lehet.

Az alternatív hidegháború éveiben Nixon (szuperhősi segítséggel) megnyerte a háborúit, azonban a világnak két szuperhatalomtól (Szovjetunió és USA) kell félnie. A nukleáris holokauszt már csak négy percnyire van hátra, de a törvény által tiltott maszkos igazságosztók sem tétlenkednek. A Komédiás halálával előtérbe kerül egy összeesküvés, amely után a már elfeledett szuperhősök, Rorschach, Égi Bagoly és Selyem Kísértet nyomoznak.

A nagy vonalakban felvázolt történet még több dolgot is rejt, de tud úgy dolgozni a történetszálakkal, hogy nem esik (nagyon) szét az egész koncepció. A párhuzamos események nem ütnek zavaróan, pedig a nem túl nézőbarát két és fél óra alatt lehetőség lenne, de még csak unalomba se fullad a hosszú játékidejű történet.

A kissé sötét végkifejlet tartalmazza magában a morális dilemmát, amire a film kihegyezi a történetfolyását, de folyamatosan érezhetjük az emberiségre utaló gondolatokat, még ha nem is mindig pozitívan. A karaktereket sikerül eléggé kidolgozni, hogy ne legyenek teljesen egysíkúak, lehetőség szerint meg is értjük Dr. Manhattan eltávolodását, vagy éppen Rorschach elveit.

A nagyszerűen sikerült látványba egy kicsit több brutalitás keveredett, mint amennyit hirtelen elviselnénk, de nem estek át zavaróan a ló túlsó oldalára. A néhol furcsán alkalmazott lassítás-gyorsítás keveredés felüdítette az akciójeleneteket, de a hangeffektekre sem lehet panasz, legalábbis a törő csont hangja kitűnő aláfestésnek bizonyult olykor. A zeneválasztás néha melléfogott, de legalább merésznek bizonyult, s az esetek többségében célba talált, hasonlóan a főcímhez, mely az egyik legjobb, amit láttam.

A nem túl ismert színészek szerepeltetése ellenére nem volt gond velük, sőt, remekül megoldották a feladataikat, főleg Jackie Earle Haley, mint Rorschach, vagy Jeffrey Dean Morgan, mint A Komédiás. Egyedül Matthew Goode játéka nem győzött meg Ozymandias szerepében, hiszen inkább nagyravágyó pojácának tűnt, mint idealista szuperhősnek.

Részemről teljesen megnyert a film magának, a 163 perc alatt végig a székhez szögezett. A látványvilága a zenével párosulva tökéletes egységet alkottak, de a történetvonalra sem lehet panasz. Nem vagyok benne biztos, hogy a képregény ismeretével is így vélekednék. Részemről megér 9/10 pontot, az év képregényfilmjeként.


2 responses to “Watchmen: Az őrzők

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: