Spirit – A sikító város – a műfaj paródiája?!

Spirit – A sikító város
(The Spirit – 2008)

A film komoly okot ad a kételkedésre. Végig azon gondolkodtam, hogy a film egy paródia lenne-e, de valahogy mégsem lehet az. Az egész koncepció elnagyolt és nem vehető komolyan. Fura így filmet nézni, mely kvázi a képregényfilmek kigúnyolása, de közben próbál komolynak mutatkozni, pedig egyedül a látvány az, mely okot enged az élvezetre. Ennek ellenére nem rossz film, egyszerűen csak nem kell komolyan venni. Már ha ez lehetséges.

Danny Colt, a zsaruból lett szuperhős szeretett városában próbálja őrizni a rendet, mint Spirit, a város lelke. Különösebb képessége nincs, csupán halhatatlan. Két harc között a nőket keresi, azonban ellenségei közül az őrült Octopusnak nagyobb tervei vannak, mint estéről estére megmérkőzni a hőssel, s ráadásul még Spirit múltjának darabkái is felbukkannak a fekete-fehérbe öltözött valóságban.

A műfaj paródiájának könnyen lehetne nevezni, hiszen a hősünknek képessége nincs, de a nők után állandóan megy, emellett a főgonosz nem kicsit elmebajos és meglepő módon állandóan poénokat szór, a nem kevésbé hibbant segítői idétlen kövér klónok, akik állandóan nevetnek. Spirit sem teljesen komplett, neki még a halál is nőnemű, hogy a városról ne is beszéljünk, de hogy harc közben is vécékagylót húznak rá, az már kimondottan meglepő.

A film humorossága normális esetben negatívum lenne, azonban az egyéb hibák miatt még élvezetessé is teszik a filmet. A történetszálak nincsenek rendesen összerakva és szétszórt, de még így is közhelyesek és sablonosak, hasonlóan a dialógokkal, amelyek még gyengébbé teszik a produkciót, egyedül a humor dobja néha fel, aminek köszönhetően komolyan lehetetlen venni.

A látvány viszont kimondottan újító, ami elég meghökkenésre ad okot. A fekete, a fehér és a vörös színekkel játszadozik, s a színek teljes hiánya (vagy éppen erőteljes mattsága) még jobban növeli a képregényes stílust. A színészek között Scarlett Johansson kiemelkedő, mivel Samuel L. Jacksont nem lehet komolyan venni.

A film a humor olyan forrását használja, s ráadásul olyan mértékben, hogy lehetetlen komolyan megítélni a filmet. Szétszórt koncepció, elnagyolt szereplők, nagy adagnyi humorszórás jellemzi a filmet. Ha paródia lenne, nagyszerűen mutatna, de félek, hogy komolyan gondolták, s így csak 5,5/10-et tudok adni.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: