Transformers: A bukottak bosszúja

Transformers: A bukottak bosszúja
(Transformers: Revenge of the Fallen – 2009)

Nem igazán értem, hogy a teljesen korrekt első rész után a második hogyan sikerülhetett úgy, hogy ami az elsőben rossz volt, az itt is rossz, ami ott jó volt, az itt is rossz. Kivételek vannak, de úgy voltam a nevetségesen hosszú 157 perc alatt, hogy a látványért érte meg a filmet megnézni. Bár amiben jó volt (nem túl sok), abban tényleg jó volt, viszont ezek nem túl fontos momentumok. A folytatás talán ennél jobb lesz, bár a léc nincs túl magasra rakva.

A történettel pont az a gond, mint az elsőben: rossz. Bár ez így nem pontos, mert nem rossz, csupán káosz. A félig kibontott történetszálakat logikai problémák és történeti lyukak tarkítják, pedig alapvetően nem lenne rossz. A fiatal Samet az első egyetemi napja és az első részből megismert Kocka magába szívása után visszahívják a autobotok, hogy újra meg kellene menteni a világot az álcáktól. Innentől kezdve indul Egyiptom és a fél világ lerombolása, hogy azért élvezzük is.

Érezni az egész filmen, hogy valami tinivígjátékba öntött akciófilmet akartak alkotni, aminek következtében sikerült sok rosszul elsült csöpögést és érzelmet belerakni, miközben a bénán és erőltetve tálalt poénkodás csak ront a helyzeten. A párbeszédek bénasága és ötlettelensége mellett nem igazán találták el a megfelelő korosztályt, és a síró robotokkal és a pincsiként emberlábat dugó géppel tarkított felhozatal nem nagyon növeli az élvezési faktort.

A karakterek elég furán jöttek össze, hiszen Sam két új társat tisztelhet az egyetemről megismert teljesen felesleges kockában és az előző részbe beleőrült ex-ügynökben, de emellett még kaptunk annyi új robotot mindkét oldalon, amennyit nem szégyelltek, és amennyit már követni is nehéz. A fiatal négereket imitáló ikrekkel ellentétben az egyetlen jól sikerült újonc az Röptűz, az idős, fémszakállal és gépmankóval sétáló robot.

Viszont a látvány igazán jól sikerült. Majd’ minden jelenetben szerepel valamilyen mozgó gép és általában szépen is mutatnak. Ráadásul most végre megkapjuk a remekül mutató robotharcokat, amelyek folyamatosan feldobják a gyenge történetet. A kamerát megfelelő helyre rakják, s most végre nem fél méterről nézzük a hatalmas lényeket, így egészen élvezetesek az akciójelenetek, ha más nem is az.

A kevés működő momentum között egyértelműen szerepel a női főszereplő, Megan Fox alakja, s még az olykor feltűnő eyecandy-k is javítják a filmet. Ezzel szemben ott van Shia LaBeouf, aki körüli felhajtást az Indy 4 és a Sasszem óta nem értem, mert ha rossz nem is éppen, de annyira jó sem, s ráadásul még minden második filmben is szerepel. Feltűntek még olyan arcok, akik azért tették a dolgukat, mint John Turturro vagy Kevin Dunn.

Lehetett volna nagyszerű film is, ha nem rombolják le az első rész által felállított dolgokat, s hozzá még nem akarják az egészet elgyerekesíteni a tiniérzelmesség és a céltalan humor eszközeivel. Ellenben a látvány nagyon a helyén volt, s még Röptűz alakja tudta feldobni a képernyőt néha. Talán majd a folytatással javítanak, de ki tudja. Egyébként 6,5/10.

Reklámok

2 responses to “Transformers: A bukottak bosszúja

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: