Becstelen brigantyk

Becstelen brigantyk
(Inglourious Basterds – 2009)

Be kell vallanom, hogy sem Tarantinoért, sem a háborús filmekért nem rajongok, pedig ez a film pont az előző kettő keveréke, és mégis, rettentően élveztem. A film remek kombinációját adja az izgalmas és feszültséggel teli légkörnek, a nagyszerű színészi alakításoknak és a jól kidolgozott forgatókönyvnek. Most elkezdtem gondolkodni, hogy mi hiányzott, de nem tudnám megmondani.

Több szálon is futnak az események. Először is, ott vannak a becstelen brigantyk, akik lényegében nácikat ölnek halomszámra, ráadásul különös kegyetlenséggel. Eközben egy fiatal zsidó lány belecsöppen a náci elit életébe, míg végül az események egy Hitler-elleni merénylet-tervbe torkollnak, de nagyszerűen, profin előadva.

A forgatókönyvben meglepő módon nincsenek felesleges dolgok. Azért meglepő, mert a 2 és fél órás film teret adna rá, de egy percét sem lehet könnyen megunni, az élvezetes és tartalmas párbeszédek, valamint a cselekmények megfelelő gyorsasága és kitűnő bemutatása nem enged pihenni. A brutalitás és a literszámra folyó művér olykor előkerül, de sehol sem viszik túlzásba, és mindig megtalálják az egyensúlyt.

A hangulat is a helyén volt. A háborús, nácikkal dúsított légkört a kor atmoszféráját megidéző alakok csak tovább erősítik, valamint a humort szolgáltató karakterek üde színfoltot biztosítanak az egyébként komor levegőjű alkotásnak. Elsősorban Aldo figurája ad némi könnyedebb színt a filmnek, hiszen akcentusával és a keresztapát idéző álltartásával mindig mosolyt csalt az arcokra.

Itt már elő is bukkannak a színészek, akik tényleg remekeltek. Profi gárdát hozott össze Tarantino, köztük a legfeltűnőbb Brad Pitt, aki, mint Aldo, brillírozik. Azonban a film egyértelműen legjobbja Christoph Waltz, aki színre lépésével mindig lenyűgözött, zseniális modorával, beszédével, s az egész színészi játékával. Sok kiemelendő arc van, mint a szépséges Mélanie Laurent, vagy a másik hölgy, Diane Kruger. A brigantyk között Daniel Brühl, Til Schweiger, Gedeon Burkhard (fura volt látni filmben), de még Eli Roth jól alakított.

Így a végére még mindig nem tudok negatívumot mondani, egyszerűen jó film volt. Üresjáratok, felesleges dolgok nélkül, kitűnő forgatókönyvvel és színészekkel. Az izgalmas és gördülékeny jelenetekbe humor vegyül, ami csak jót tesz a filmnek. Az idei filmtermés talán legjobbja, pontszámilag legyen 9/10.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: