október 2009 hónap bejegyzései

The Cleveland Show – 1×01

The Cleveland Show – 1×01
(The Cleveland Show)

Az első, amit a pilot után tapasztaltam, hogy hamar eltelt ez a 20 perc. A második, hogy ezt, akármennyire nem érzékeltem, nem élveztem. Akárhogyan is nézem, nem sikerült élvezhetővé tenniük. Elvileg egy spinoff sorozat, ami jelen esetben a Family Guy egyik szereplője köré épül. A gond csak az, hogy nem a jó szereplő köré. Nem sokat láttam az előbbi sorozatból, de szerintem ez így rossz ötlet, mert Cleveland karaktere nem annyira jó.

Animációs sorozat, tehát nyilvánvalóan nem túl bonyolult történet. Cleveland és fia, Cleveland Jr. kiköltöznek (válás az oka), és elindulnak Kaliforniába, hogy valóra váltsák az álmukat. Útközben megállnak az öreg tiniszerelménél, természetesen kiújul a szerelem, és maradnak. A nőnek egyébként van még két fia, meg néhány érdekes szomszédja.

A karakterekre nem mondhatnám, hogy nagyon rádolgoztak volna. A főszereplő unalmas, miközben a fia teljesen felesleges. A nő sem túl bízható, ellentétben a fiával, akiben elég sok gonosz, “rosszcsont” gén is található, míg a lánya majd a klasszikus apa-lánya dolgokra kell. Viszont a szomszédban olyan alakok laknak, mint a tanyasi férfi nagy puskával, egy medvecsalád és egy idős, dúsgazdag férfi, aki az anyjával ér.

A probléma egyértelműen a humoron vérzik el. Tényleg, nevetni nem tudtam az egész epizód alatt, bár néhányszor elmosolyodtam, de ez így még nagyon kevés volt. A szomszéd társaság szállította (vagy szállítani fogja előreláthatólag) a humor többségét, főleg a medvék adhatnak okot a nevetgélésre, más kérdés, hogy eddig nem adtak igazán. A többi karakterben nem érzem azt a potenciált, hogy élvezhetően adnának elő valamit.

Az alap a Family Guy, tehát aki azt szerette, az próbálkozzon ezzel is, de nekem ez így nem. Sem a humor, sem a karakterek nem szimpatikusak, bár lehetőség van, de talán később jobb lesz, és jobban kihasználnak mindent. Ez így csak 2,5/10 (mert pl. a King of The Hill-nél jobb), és erősen kétlem, hogy folytatnám.

Reklámok

Aviátor – repülni jó?

Aviátor
(The Aviator – 2004)

Az öt Oscart nyert alkotás bonyolult film. Komplikált, mert úgy keveri a félelmet a derűvel és az őrültséget a ravaszsággal, hogy az eredmény nehezen fogyasztható lesz. A rémisztően hosszú játékidőt nem sikerült teljesen kitölteni tartalommal, bár az epikával ötvözött izgalom sokszor igazi ízt adott a műnek, de még sem teljes, még sem tökéletes alkotás. A színészek játéka színt vitt az egyébként nem túl vidám történetbe, ami szerintem kicsit élettelenre sikerült.

Howard Hughes nagy ember volt. Iparmágnás, repülőgép-feltaláló és filmrendező egyben. Azonban egyre súlyosbodó fóbiái folyamatosan rettegésben tartották. Magánéleti problémái mellett meg kellett küzdeni a konkurenciával a repülésben és egész Hollywood szokásaival (4 millió dollár egy filmre!). Drámával teli életét mutatja be a film, igazi realizmussal.

A 170 (!) perces játékidő azonban nem volt mindig izgalmas. A film első és utolsó 30 perce remek volt, azonban a közbülső időben nem sikerült eltalálni az arányt a dráma és a derültebb légkör között, s ez nem tett jót a filmnek. Néhol unatkoztam, pedig éreztem, hogy nagy dolgot mutatnak be, de a figyelmemet nem sikerült felkelteni. Ha a filmet úgy 2 órában nézhettem volna, bizonyosan jobban élvezem.

A személyi dráma kibontása nem lett tökéletes, bár a lehetőség megvolt. Nem sikerült olyan légkört teremteni, amivel mindez hatásos lett volna, pedig éreztem benne a lehetőséget, a potenciált, így a jobban vagy átgondoltabban megírt forgatókönyv sokat segített volna. Viszont így kaptunk sok Howardot, az érzéseivel és az őrületével küszködve, még ha átérezni nem is tudjuk önmaga gondolatait.

A II. világháború előtti, alatti és utáni évek megjelenítése tökéletesre sikerült. A látvány, a díszlet nem ad okot kötekedésre, s mindezt hozzásegíti a rendkívül hangulatos zene. A korabeli jelmezzel szinte kézzelfoghatóvá válik a világháború körüli évek légköre, s ha mást nem, ezt határozottan lehet élvezni.

A színészek játéka sokat segített a mű élvezésében. A főszereplő Leonardo DiCaprioról nem tudom, hogy jót vagy rosszat mondjak, mert nem éreztem igazinak az alakítását. Sokkal inkább hatott Cate Blanchett és Kate Beckinsale játéka Howard barátnőinek szerepében. Egyéb szerepekben olyan nevek adtak színt a történetnek, mint Alec Baldwin, Jude Law, Ian Holm vagy Alan Alda.

Nem volt rossz film. Az első és utolsó 30 percet nagyon tudtam élvezni, a többivel már kisebb-nagyobb gondjaim voltak. A 170 perces játékidő megvágásával és némileg emberközelibb forgatókönyvvel jobb is lehetett volna, nálam ez így csak 7/10.


Stargate Universe – 1×01-02

Stargate Universe 1×01-02
(Stargate Universe)

Bevallom őszintén, nem ismerem az eddigi Csillagkapu sorozatokat. Egy-egy részt persze láttam, de komolyabban sohasem néztem (gondolom a sok évad hatása). Ennek ellenére (vagy pont emiatt) tetszett ez az első rész. Kicsit a Star Trek Voyager jutott róla eszembe a hasonló alaptörténet miatt, s bár kisebb-nagyobb hibák előfordulnak, azért élveztem az egészet. A karaktereket még nem sikerült eléggé megkedveltetni, de azért én maradok.

Tehát az alaptörténet szerint éppen egy kutatás folyik a csillagkapu 9. zárjával kapcsolatban, mikor a bázist megtámadják, és evakuálni kell, hogy máshogyan, mint a kapun át. Azonban a Föld helyett egy ősi Ős-címet tárcsáznak, ami után egy nagyon távoli (értsd: több milliárd fényév) űrhajóra érkeznek, ahonnan meglehetősen nehéz (lehetetlen) a Földre jutni. Így aztán kénytelenek maradni, bár nem minden tökéletes.

Sikeresen felvázolták a jövőbeli epizodikusságot: a hajó kilép a fénysebesség feletti sebességből, tárcsáz egy bolygót, azt felfedezik néhány óra alatt. Közben meg haza akarnak jutni. Ez utóbbi azért furcsa, mert nekem nagyon az jött le (vagy nem figyeltem eléggé), hogy lényegében a Földtől távolodnak. Majd biztos írnak erre valamit.

Az első negyvenöt perc kicsit pörgősebbre sikerült, mivel ugrálgattak az időben a valós idő és az előzmények között. Nem is volt vele különösebben gond, viszont voltak ilyen furcsa, tét nélküli dolgok, amiket nem tudtam mire vélni. Mondjuk a hapsi előtt leesik a fél plafon, és nem tud átmenni, pedig már láttuk, ahogy a jövőben átmegy a kapun, így biztos átjutnak valahogy.

A második rész természetesen már inkább epizódszerű volt, és beállt a normális tempóra, ami abszolút nem baj. Kicsit sötét, de kellemes hangulatot árasztott magából, ami a karakterek ellenszenvessége miatt nem lenne indokolt, ugyanis a geek srácon kívül nem nagyon sikerült megkedvelni senkit, ami  nem túl jó. Remélem a későbbiekben valamivel szimpatikusabbakká válnak.

Bár ennek oka lehet a hirtelen sok karakter (az orvosnőtől kezdve az elítélt katonán át a szenátor lányáig mindenkivel találkozhatunk), amikkel nem nagyon tudtak mit kezdeni. Értem én, hogy felvázolni akartak, de inkább káoszos lett így. Ugyanis megismerünk a fontosabb karakterekből egy-egy darabkát, mint halott feleség, egy álom elhagyása vagy hadbűnök elkövetése, de semmi komolyabb.

Amin először meglepődtem, hogy a látvány teljesen rendben volt. Féltem kicsit ettől, de egészen korrektül megoldották. A színészek korrektek voltak, bár a főalak technikust kicsit furcsálltam, és nem tudom, hogy jól állt-e a semmitmondó arc. A legkedvelhetőbb a geek, aki még némi humort is visz az amúgy sötét légkörbe.

Megnyert magának a sorozat, vagy csak én vártam nagyon egy sci-fire. Tudom, hogy ott van a rengeteg Star Trek, vagy a Stargate-ek, vagy a BSG, de nem nagyon tudom rávenni magam, meg nagyon időm sincs, erre a sok évadra. Ez viszont itt van, és a sötét légkörrel felépített epizodikusság tetszik. Talán 7/10, bár túlpontoztam. Mindenképp maradnék.


Picture of the Week #05

The Big Bang Theory 3x03

The Big Bang Theory 3×03


Cougar Town – 1×01

Cougar Town – 1×01
(Cougar Town)

Velem lehet a gond, de ez megint nem fogott meg. Ebben csak az az érdekes, hogy egyébként élveztem az első részt. Kellemesen hangulatos volt, és egész jó humor volt benne, de valahogy az egész nem kelt bennem érdeklődést, és a rosszullét kerülget, ha arra gondolok, hogy még jó néhány részen keresztül néznem kell ezt. Sem az alapszituáció, sem a karakterek nem izgatnak, s ezt nem kompenzálják semmivel, amiért folytatnám a sorozatot.

Tehát van Jules, aki már idősödő (40 feletti) egyedülálló nő, egy tinédzser fiúval. Természetesen férfitársaságra vágyik, és elkezd tenni is az ügy érdekében, miközben fokozatosan tönkreteszi fia életét, mert olyanokat tesz, hogy az utca közepén kinyitja a fürdőköpenyét, és csak fehérneműben mutatja magát a biciklisnek. Közben ott vannak a barátnői, meg a szomszéd, illetve a fiú apja.

Igazából a szomszédkomán kívül senkit sem sikerült megkedvelni, talán még a tinédzser gyerek a szimpatikusabb, de a többiekkel eléggé melléfogtak. Jules önmagában nem érdekes karakter, viszont szép egysorosai vannak. A fiúval adódó szituáció és a szomszéddal való párbeszéde szinte kivétel nélkül humoros, de a többiek nem sokat szállítanak.

A barátnőket abszolút nem sikerült megkedvelni. Teljesen feleslegesnek és unalmasnak éreztem őket, a jeleneteiket egyszerűen nem sikerült élvezni. A volt férj karaktere szintén unszimpatikus, egyáltalán nem nevettem rajta. Az egész humor dolog nem működik mindenhol, és nem érzem a jó hangulatot sem. A vidámság, a feelgood, vigyorgós légkör nem túl jellemző, bár voltak jó pillanatok.

A főszereplő Courteney Cox a legismertebb színész, hozza is jól a karakterét, semmi gond nincs. Egyébként olyan alakok játszanak, mint Christa Miller a Scrubsból, Busy Philipps a Dawson’s-ból, Dan Byrd az Aliens in Americából vagy éppen Ian Gomez a Felicityből vagy a The Norm Showból. Kinek ki az ismerős.

Nem rossz a sorozat, csak egyszerűen nem az én műfajom. Hiányzik belőle az, amiért azt mondanám, hogy nézni akarom a közeljövőben. Unalmas karakterek, bár néha jó dialógusok jellemzik a sorozatot. Olykor egészen élveztem, de biztos, hogy nem folytatom. Úgy 5,5/10.


Eastwick – 1×01

Eastwick – 1×01
(Eastwick)

Először is muszáj leszögeznem, hogy nem láttam az Eastwick-i boszorkányok c. filmet Jack Nicholsonnal. Így körülnézve mindenki ehhez hasonlítja, de nekem nincs alapom, így nyugodtan kijelenthetem, hogy sikerült újra belefutnom egy guilty gleasure sorozatba. A különbség csak az, hogy a pilot alatt élveztem, az epizód után meg gondolkodni kell, hogy miért is szerettem. Mert nem volt rossz, csak nincs benne kiemelhető tényező.

A történet olyasmi, hogy 3 eddig nem barátnő nő egyszerre kívánt valamit egy érmével a szökőkútnál, és a kívánságaik való váltak, plusz kaptak varázserőt is. Eközben megjelenik Eastwickben egy gazdag, de rejtélyes fickó, aki eléggé felborítja a dolgokat. Leginkább olyan az egész, mintha a Charmedet (Bűbájos Boszorkák) kereszteznék a Desparate Housewivesszal (Született feleségek).

Első gondolatommal, és rémképemmel ellentétben valószínűleg nem epizodikus lesz, ami sokat dob rajta. Természetesen a varázslatosdit keverni kell némi szappannal, de igazából nem állt rosszul neki. Sikerült olyan légkört keverni, ami élvezhetővé és már-már szórakoztatóvá tette az első részt. A kérdés megint az, hogy a továbbiakban mennyire tudják az egészet érdekessé tenni.

A karaktereket sikerült kedvelhetővé varázsolni, pedig próbálkoztak azért rossz dolgokkal ellátni őket. Van az anyuka a tinédzser lánnyal (jaj, csak ne hozzák be a tinivonalat, mert megőrülök), meg a fiatal szeretővel, van az 5 gyerekes családanya a rossz férjjel (tüntessék el), és van a csetlő-botló újságírónő (rút kiskacsa effektuson legyenek hamar túl) a nagy szerelemmel.

A színészek több-kevésbé jól megoldják a dolgaikat, s innen-onnan ismerős arcok is felbukkanhatnak. Rebecca Romijn (X-Men filmek), Jaime Ray Newman és Lindsay Price a három boszorka, miközben például feltűnik Matt Dallas (Kyle XY) vagy Ashley Benson (eyecandy). Alapvetően semmi gond nincs, sőt, Newman kisasszony meglepően szerethető.

Látom benne a rosszat, de mégis sikerült szeretnem (guilty pleasure-szindróma). Szerethető karakterek és elfogadható színészek, s ha a forgatókönyv is érdekes lesz, akkor gond egy szál sem. Adok rá 6,5/10-et, és maradok, mivel úgyis elkaszálják.


Accidentally on Purpose – 1×01

Accidentally on Purpose – 1×01
(Accidentally on Purpose)

Igazából nekem ez tetszett. Leginkább a Gary Unmarriedhez tudnám hasonlítani, legalábbis tipikusságában. Nem igazán emeli ki semmi a többi szitkom közül, de nem biztos, hogy ez annyira baj. Én jókat tudtam nevetni, s ennyi elég is. Már régóta hangoztatom, hogy a kommersz szitkomok az én műfajom, s ez itt is kiderült. Nem kaptunk újító, érdekes történetet, vagy éppen kicsit gondolkodós, kevésbé műveltségi poénokat, de a szokásos dolgok is jól mutattak.

Az alapszituáció szerint Billie-t, a 37 éves filmkritikust ejtik Párizs közepén, majd az első adandó alkalommal belemegy egy egyéjszakás kalandba egy nála jóval (végülis úgy 10 év csak) fiatalabb sráccal, és véletlenül teherbe esik. Úgy dönt megtartja, mert hátha nem lesz több esélye, s a srác is beköltözik. Közben visszatér a párizsi barát is, és teljes lesz a kép.

A karakterek nem túl bonyolultak, s ez is erősíti a tipikusságát. A főszereplőkön kívül még feltűnnek a fiatal haverjai, akiknek néhány poénos momentumot köszönhetünk nekik. Ezzel szemben a nő barátnői (a munkatársa és testvére) abszolút rossz úton vannak. Még csak nevetni sem tudtam rajtuk, pedig elméletileg több humoros szöveget írtak nekik, csak éppen vicces nem volt.

A humor nagy részét a három főszereplőnek köszönhetünk, én legalábbis tudtam nevetni rajtuk. A fiatalabb srác és Billie közötti dinamika egészen jól működött, és teljesen jó dialógusokat írtak nekik. Nem mondom, hogy folyamatosan nevettem volna, de némi mosoly azért mindig meg volt, és élveztem az egészet, akármilyen rosszakat is hallottam róla.

A színészek szerintem annyira nem lógnak ki. Billie szerepében Jenna Elfman ismerős lehet, vagy éppen Pooch Hall, mint az egyik barát. A többiek kevésbé ismertek, és a túljátszás is egészen jól állt nekik, én különösebben nagy hibákat nem láttam.

Bár valóban olykor kilógott az egész, és rémisztően tipikus valami, de én élveztem. Most még úgy is csak az alapot mesélték el.  Olykor kissé zavaró volt a közönség túl sok nevetése, de azért lesz ez még jobb is. Ha kicsit alábbhagynak a barátnőkkel, és elkezdenek jó poénokat írni, akkor jó lesz ez. Ez így most csak 6/10, szerintem maradok még.