Christopher Paolini – Eragon

Christopher Paolini – Eragon
(Christopher Paolini – Eragon)

Érdekes módon mindenhol azzal kezdik, hogy egy kamasz fiú írta. Így elolvasva, meg is van az oka. A regény magán viseli ennek következményeit, és szerintem jobban jártunk volna, ha vár még néhány évet a könyvsorozat megírásához, és közben még olvasgat fantasy könyveket. Nem mondom, hogy ötlettelen, mert nem mindig volt az. A fiúnak volt egy alapötlete, s a megírása közben mindent bevetett, amit már olvasott a “nagyobb” íróknál Tolkeintől Anne McCaffrey-ig.

Eragon egy egyszerű fiú, aki a Birodalom szívétől messze egy kis falucskában él. Azonban egy nap egy különös tojást talál, melyből egy sárkány kel ki. Barátság fűződik köztük, azonban más is meg akarja találni őket. Menekülésük közben elkíséri őket Brom, aki remek mestere lesz a fiúnak. Azonban útjukat állandóan veszély fenyegeti, legfőképpen Galbatorix, az ország királya akarja őket elfogni, és úgy tűnik az egyetlen remény, hogy csatlakoznak a vardenekhez, a lázadókhoz.

A háttértörténet a Sárkánylovasokra építkezik, de úgy éreztem, mintha máshonnan összeollózott dolgokat írna le. Már a Lovasok is McCaffrey karaktereihez hasonlóak, az urgalok sötét serege bennem Tolkien orkjainak érzetét keltette, de a kullok is erősen emlékeztettek az uruk-hai seregre. A törpéket és a tündéket nem lehet kihagyni egy fantasy történetből sem, viszont meglepő, hogy az embereket bevándorlóknak titulálja. Természetesen újat nehéz már kitalálni, de valahogy ötlettelennek éreztem a hátteret.

A cselekmény valahogy elnyújtottnak tűnik számomra. Az 500 oldalas könyvben túl sok a felesleges pillanat, ami miatt az egészet erőltetettnek és olykor unalmasnak éreztem. A rövid, szűkszavú mondatokat a kidolgozatlanság rovására írtam, s bennem nem sikerült kellően fenntartani a megfelelő hangulatot, izgalmat, ami miatt a stílusa sem volt túl gördülékeny.

A kerettörténethez tartozhat, hogy szerintem a nyelvek sem sikerültek túl fantáziadúsra. Az egymásra pakolt betűk nem alkottak egységet sem a nevekben, sem a nyelvekben. Túl sokat használja az “ősnyelvi”, törpe-nyelvi fordulatokat, miközben nincs eléggé kidolgozva. Nem várok el Tolkienhez hasonló nyelvteremtést, de akkor legalább kevesebbet mutogassa a hiányosságokat.

Nem rossz, mert a végére elég élvezetes lett ahhoz, hogy folytassam a következő könyvvel. Azonban olykor fantáziátlan volt, és többi írótól kölcsönzött dolgok nagyon rányomták a bélyegét az írására. Az ötlettelenség és a kidolgozatlanság miatt sajnálom, hogy nem dolgozott még vele, bár dicséretes már ez az 500 oldal is. Nekem ez úgy 6/10 lett, de remélem lesz még jobb is.

“Eka aí fricai un Shur’tugal!” – Lovas és barát vagyok!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: