FlashForward – 1×01

FlashForward – 1×01
(FlashForward)

Az egyik leginkább várt sorozatnak (nekem a V és a Day One jobban várós) szokták titulálni, és meg is értem, hogy miért. Ugyanis rengeteg lehetőség van benne, amit ki lehetne használni, más kérdés, hogy eddig nem tettek ilyet. S bár a pilot elejét untam, a végére sikerült eléggé felpörögni, és megvett magának a sorozat. Nem tudom, hogy mennyi részt terveznek, de nagyon remélem, hogy csak 13-at, mert többel lehet, hogy már nagyon túlhúznák.

Az alapkoncepció a csapból is folyik, de azért: az egész világon, minden egyes ember belelátott a fél évvel későbbi jövőjébe pontosan 2 perc 17 másodpercre. Néhány FBI-os rájön, hogy mégis mi történt, és elkezdenek nyomozni, hogy ki tette ezt, és hogy miért tette. Közben – ami a sorozat javát adja – a karakterek személyes problémáit is boncolgatják.

A főhősünk egy FBI-ügynök, azonban korántsem tökéletes magánélettel. Valójában az egész ügynökségnél nincs tökéletes élet, és a jövőben majdnem mindenki látott olyat, ami nagy hatással volt rá. Az egész alapja egy nyomozós sorozat lenne, viszont a rejtély bonyolódása mellett van idejük a saját drámák mutatására, s emiatt nem lesz unalmas (és rövid életű).

Különösebb kliséket sikerült elkerülniük, de természetesen a “megváltozhat-e a jövő?” problémát nem tudják kikerülni, s talán nem is baj. Idővel biztosan lesz emiatt néhány közhelyes jelenet, azonban ha élvezhetően adják elő, akkor nem lesz gond. Az első részben csak egy pillanat volt, ami miatt majdnem kikapcsoltam, s az a rémesen rossz felismerés volt, azzal kapcsolatban mi történt.

A látvány egy sorozathoz képest rendben volt, bár néhány kilógó pillanat is előfordult, azért egészen jól megoldották. A 2 perc 17 másodperc alatt ugyanis a repülők, autók igencsak sok katasztrófát okoznak. Még jó hogy a pilóták, a sofőrök, de még az orvosok is elájulnak. A flashforwardok szintén egészen jól mutattak, érdekes, de határozottan jól mutató képeket láthattunk.

A színészi gárdával nincs különösebb gondom, bár a főszereplő Joseph Fiennes nem volt mindig tökéletes, de jó volt Sonya Walgert látni a Loston kívül is. John Cho karakterét sikerült megkedvelnem, elsősorban azért, mert a jövőben elég fontos dolgokat “látott'”.

Jó kis sorozat lesz ez, ha nem csak a nyomozást erőltetik. Az alapkoncepció sok érdekességet rejt magában ahhoz, hogy élvezetesen előadják; kérdés, hogy mennyire fog nekik sikerülni. Kicsit összeszedetlenül írtam, de azért azt akartam kinyögni, hogy a lassú beindulás ellenére élveztem. Legyen 7,5/10.