Szuperhős kerestetik – 1. évad

Szuperhős kerestetik – 1. évad
(Who Wants to Be a Superhero?)

Adott egy remek ötlet, és hozzá egy rémisztően rossz megvalósítás. Lényegében ezzel mindent el is mondtam, mert a sorozat tényleg ennyi. A nagyszerű alapszituáció mellett minden már rémesen gyenge, és én meg folyamatosan azon gondolkodok, hogy mégis miért nézem. Valójában a végére a guilty pleasure részből a pleasure ki is esik, annyira rossz. Nehéz sok jót gondolnom róla.

A reality alapötlete abban merül ki, hogy a képregények főmuftija, Stan Lee (olyan képregények alkotója, mint a Hulk, az X-Men vagy a Spiderman) egy versenyt hirdetett, ahol a jelentkezőknek egy saját szuperhőst kellett kitalálni, és ezt megszemélyesíteni. A 12 legjobb vesz részt a sorozat első évadában, ahol nagy nyereményekért (a nyertesről képregény és film készül) egymás ellen versenyeznek.

Kicsit olyan személyiség ellenőrző sorozat hangulata van, hiszen Stan Lee a szuperhősök erkölcsére és erényeire kíváncsi. A 6 részes első évad nagy előnye, hogy a szereplők elég gyorsan esnek ki (2 hős egy 45 perces részben), így van egy kis pörgése az egésznek.

Nem mondom, hogy sokat nevettem, mert nem így volt. Kínos helyzetek és már nekem ciki pillanatok váltották egymást, miközben a karakterek sem sokat értek. Bár láthattuk a valóságshow-kban jellemző momentumokat, a szokásos emberekkel. Ez még nem is lenne nagyobb gond, ha kicsit jobban játszanának az emberek, mert a valóságshow részből kissé kimaradt a valóság.

A versenyszámok alapvetően ötletesek, de az egész olyan pocsék dolgokkal párosul, hogy én szégyellem magam a készítők helyett. Nem igazán tudom, hogy ezt így komolyan gondolták-e, mert a sorozat lényegét Stan Lee fogalmazta meg egy hősre gondolva: olyan, mintha egy paródia lenne. A hősök (leginkább Major Victory) maga a közhely, míg a többiek ugyan ötletesek, de sok értelmet nem sikerült csepegtetni.

Őszintén bánom a perceket, amiket rászántam, de mégsem tudom megmondani, hogy miért folytattam. Az egész olyan gagyi volt, hogy leginkább egy paródiára hasonlított, miközben csak az alapötlet volt jó. Stan Lee meg otthonról irányított mindenkit. Talán 2,5/10.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: