Rockhajó – ilyen vígjátékokat kellene alkotni

Rockhajó
(The Boat That Rocked – 2009)

Furcsa a filmre visszagondolni, hiszen ez így most remek volt. Szinte csodálkozok is, de nehéz negatívumot kiemelni. Egy hangulatfilm, hatalmas ötletekkel, feelgood hangulattal, és közben régebbi, ’60-as évekbeli slágerekkel. A cselekmény szinte epizodikus, és sikerül felvonultatnia a kliséket, de mindezt ön-ironikusan, és sok humorral. Arról már nem is szólva, hogy a zene és a karakterek mindent letarolnak, s a filmet csak élvezni kell.

A ’60-as évek közepén, amikor a BBC még nem játszott sok pop és rock számot, született meg a Radio Rock, a kalózrádiózás fellegvára. Egész nap rock és pop szól mindenkinek aki szereti, legyen az a lányiskola növendéke, vagy a kormányhivatal titkárnője. Erre a hajóra csöppen Carl, a kapitány fiatal (és szűz) unokaöccse, hogy egy kicsit jobb útra kerüljön, mivel kicsapták.

A hajón sok DJ található, akik mind remek karakterek. Nagyszerű szövegeikkel, lazaságukkal a hangulatot mindig vidámabbá teszik. A történet inkább epizódokból áll, s komolyabb története nincs. A szex és a rock ‘n roll lehetséges közhelyeit előszedi, de ezzel nincs is semmi gond, ugyanis úgy sikerült tálalni, hogy folyamatosan vigyorgok, és élvezem az egészet.

Azonban a légkört valójában a zene fogja össze. Szinte mindig szólnak a nagyszerű dalok a kor legismertebb előadóitól, és sikerült őket úgy összeválogatni, hogy mindig stimmeltek. Nem lógtak ki, és mindig megadták a hangulatot. Az egészre rá rak egy lapáttal az, ahogy mutatják a hallgatókat, és ezekben a pillanatokban az egész a hatása alá von, igazán élvezetes szórakozást nyújtva.

A színészek kiválóan személyesítik meg a karakterüket, élükön Philip Seymour Hoffmannal (akit már éltettem néhányszor), de mellette olyan nevek szerepelnek, mint Bill Nighy, Rhys Ifans, Nick Frost, vagy Kenneth Branagh. A rendező/forgatókönyvíró Richard Curtis, akinek már a Mr. Bean filmeket is köszönhetjük, így a humor rész is adott.

“- So tell us Mark, now at the very end – what was your secret? How did you get all them girls?
– Simple. Don’t say anything at all.
– Nothing?
– Nothing. Then, when the tension becomes too much to bear, you finally, finally, you just say: “How about it, then?” “

Igazi hangulatfilm, olyan remek stílussal, hogy nagyon lehet élvezni. A karakterek és a dalok hozzák az egész nagyszerűségét, és nagy élményt tud szerezni. Nekem ez így 8,5/10-es élmény.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: