augusztus 2009 hónap bejegyzései

A család kicsi kincse

A család kicsi kincse
(Little Miss Sunshine – 2006)

Az utóbbi idők egyik leghangulatosabb filmjét láthattam – mondhatnám, ha idei lenne a film. Azonban 2006-ban készült, így csodálkozok is, hogy még nem fedeztem fel ezt az alkotást. Rettentően jó hangulat, a humorosan előadott tragédia és nem mindennapi ötletek jellemzik a filmet. Értelmezzük újra a szépségversenyeket, dobjunk hozzá egy teljesen totálkáros családot, némi humort, némi drámát, egészen jó színészeket és egy nagy adagnyi feelgood hangulatot.

Adott a teljesen rossz amerikai család: a boldogságról és sikerességről szónokló apa, az elvált feleség, a drogos nagyapa, a némasági fogadalmat fogadó kamaszfiú, az öngyilkos nagybácsi és a szépségversenyre készülő kislány. Mindannyian útra kelnek, hogy eljuttassák Kaliforniába, a Little Miss Sunshine szépségversenyre a lányt, és ez a film az út története.

Igazi amerikai road movie-val van dolgunk, ahol a légkört minden apróság képes feldobni. Az okkersárga mikrobusz állandóan tönkremegy: egyszer a kuplung, egyszer a duda, még az ajtó is leszakad róla. A fiú néma marad, egészen addig, amíg fel nem veszik az akadémiára, hogy pilóta lehessen, de eközben mindenkit utál. Az öngyilkos-jelölt a legjobb Proust-szakértő az országban, de beleszeretett a férfi tanítványába.

Kicsit társadalomkritikus, de mindezt úgy teszi, hogy észre sem vesszük. A karakter elképesztőek, s nem kicsi fejlődésen mennek át. A zene nagyon jó, gyakran szól, és remek hangulatot képes teremteni. Ez a feelgood légkör az, ami nagyon képes szórakoztatni. Az a 90 perc szinte elrepül.

A két Oscart kapott film emellett számos más díjjal is büszkélkedhet, s a legtöbben a szereplőket dicsérik. Az öngyilkos szerepében Steve Carell látható (azóta a Zsenikémben is játszott), s bár ő a legnagyobb név, mégis őt díjazzák legkevésbé. Alan Arkin, Greg Kinnear, Toni Collette, Paul Dano mind növelik a film elismerését.

“- Your packet has tickets in it, and there’s your badge number.
– Okay.
– Is there anything else?
– Uh, yeah. Is there a funeral home around here?”

Ezt a filmet meg kell nézni, mert egy rettentően hangulatos, feelgood road-movie a vágyainkról, az álmainkról, s egyáltalán az élet szeretetéről. Sajnos fentebb nem tudom pontozni, de 8/10 mindenképpen. Az öreg nagyapa fenomenális karakter.

Reklámok

Doctor Who apróságok

A Doctor Who a kedvenc sorozataim közé tartozik, így mindig figyelemmel követem az újdonságokat, előzeteseket a következő részekről.

Készül egy “Dreamland” c. animációs, 6 részes sorozat. Itt található az első kép a sorozatból. Először majd a Doctor Who weboldalon nézhetjük, utána majd a BBC adói is leadják. Történetileg a Doctor ellátogat Roswellbe, s ott keveredik zűrbe.

A Doctor társának hangját az a Georgia Moffet adja, aki a 4. évadban a “Doctor’s Daughter” részben a “lányát” alakította. Egyébként az író Phil Ford lesz, aki már több részt is írt.

Eközben a normális Doctor Who sorozat forgatása is elkezdődött. Az új Doctor Matt Smith lesz, itt az első kép is látható a forgatásról. David Tennant már csak az idén látható két részben lesz látható. A következő címe egyébként a “The Waters of Mars” lesz, majd november 5-én lsz látható. S itt látható az előzetes is.

[media id=3 width=420 height=315]


Libanoni keringő

Libanoni keringő
(Waltz with Bashir – 2008)

Ari Folman Oscar- és Arany Pálma-jelölt filmje a libanoni háborút próbálj felidézni, amolyan animációs dokumentumfilm stílusban. A világ nagy részének nehéz megérteni, hogy mi történik manapság Izraelben. A film talán segítségre lehet, még ha a mai gázai konfliktus elődjéről, a libanoni háborúról szó. Borzalmas tettek és rengeteg halál -katonák és civilek egyaránt- minden oldalon.

A film főszereplője maga Ari Folman, aki részt vett a háborúban az izraeli részen. Azonban az események után elfelejtett mindent, ami ott történt, s évekkel később úgy dönt, hogy felkutatja az emlékeit. Ellátogat bajtársaihoz, katonákhoz, akik ott voltak, s az ő történeteiket láthatjuk a vásznon.

Nyomasztó, drámai és szomorú: ezek a szavak, amikkel jellemezni lehetne. A vásznon megelevenednek a háború borzalmai, s miközben izgulunk a katona életéért érezhetjük a katonák gondolatait, érzéseit, belső vívódásait és félelmeit.

Az animáció hatására azonban nem egy egyszerű háborús film lesz. A kidolgozottság, a színek és helyszínek mind összeállnak egy teljes képpé. Nem lesz rá jellemző az amerikai filmek sterilsége, és a borzalmakat az animáción közvetítve teljesen más érzés lesz úrrá rajtunk.

“- What to do? What to do? Why don’t you tell us what to do?
– Shoot!
– On who?
– How should I know on who? Just shoot!
– Isn’t it better to pray?
– Pray and shoot!”

Rendkívül fájdalmas, nyomasztó és őszinte film. A háború rémtetteit bemutatva, egészen letaglózó utolsó jelenettel, és furcsán kidolgozott animációval. Ilyen háborús filmet kell készíteni. A címadó jelenet egyértelműen a tetőpont. Mindenképpen egy 8,5/10-es élmény.


Kétely

Kétely
(Doubt – 2008)

Van néhány téma, amelyhez hozzányúlva nagy kockázatot lehet vállalni. A pedofília is egy ezek közül, azonban ahelyett, hogy egyszerű klisékbe merülve unatkoznánk, vagy szívszorítóan őszinte filmet tárnának elénk, egy teljesen élvezhető drámát kapunk. John Patrick Stanley saját színdarabjából készített filmet, amely úgy nyúl a témához, hogy ki se mondja.

A ’60-as években egy egyházi iskolában még nem kezdődött el a világiasodás. Az iskola vezetője, Aloysius nővér hűen ragaszkodik a régi erkölcshöz, a régi szabályokhoz, és egyáltalán a szigorhoz, a fegyelemhez és a félelem eszközéhez. Ezzel szemben áll Flynn atya, aki némileg könnyedebb, barátságosabb erkölcsi normákat vezetne be.

Ebbe a két tűz közé lép be Donald Miller, az iskola első néger tanítványa, aki iránt túlzott személyes érdeklődést mutat a pap. Mikor James nővér megosztja az észrevételeit az igazgatónővel, az minden erejével az atya bűnösségét akarja igazolni.

Az egész film kevéske eseménye a dialógusokra épít. A párbeszédek nagyszerűsége, s James nővér személye, aki egyszerre próbál hinni mind a két félnek,  remekül megteremti a feszültséggel teli légkört. A karakterek erélyessége és ereje állandóan jelen van a történetben, s ez adja a hangulatot.

A szomorkás hangulatban kimondott igazságok, a mély tartalommal kevert egyszerű mondatok, a szülők viselkedése rádöbbentenek a bűnök súlyára, a komoly dolgok igazi valójára. A nyílt pillanatokban előadott érzések és a két fél közötti konfliktus fokozatosan elősegíti a hangulat megteremtését, és a  film megértését.

Lassan már közhely lesz dicsérni a színészeket, de az Oscar-jelölt filmek nagy előnye a remek színészi gárda. Meryl Streep és Philip Seymour Hoffman játéka adja a film alapkövét, de Amy Adams drámai szerepe hasonlóan lenyűgözött. A hölgy egyre jobb lesz, s ha egy ilyen szereppel elbírt, akkor még elfelejtjük gyengébb pillanatait is.

Az operatőri munkát is ki kellene emelnem, mert Roger Deakins most is nagyot alkotott. Howard Shore zenei munkája szintén kiemelendő, a dallamok, az egyházi és világi zene keverése remekül sikerült.

Erről a filmről -is- nehéz beszélnem, mert a drámai légkör ereje ebben a filmben nyílvánul meg igazán. Szenzációs színészek, és a téma megfelelő kibontása. 9,5/10.


A szabadság útjai

A szabadság útjai
(Revolutionary Road – 2008)

Mi történik akkor, ha a “boldogan élünk, míg meg nem halunk” rész után még sem vagyunk boldogok? Az ötvenes években, az egyforma sorházak mellett, az öltönyben munkába ingázó férjek, és a csinos, otthonmaradó feleségek korában járunk, ahol mindenki belesüllyedt az unalmas középszerűségbe, de senki sem mer kilépni. Ha valaki ezt még hangoztatja is, azt rögtön elmegyógyintézetbe zárják.

A film az álmait nem teljesítő házaspárról szól, akik nem teljesen elégedettek életükkel. Wheelerék látszólag teljesen boldogok: van egy szép kertvárosi házuk, két gyerekük, spórolt pénzük.. azonban ez még sem elég. Azt tervezték, hogy Frank majd kibontakoztatja a tehetségét, míg April híres színésznő lesz, de ez nem sikerült nekik. Az unalmas életükből kilépni élni akarnak: elköltözni Párizsba.

Nincs túlzottan bonyolított, csavaros történet, de nincs is rá szükség. A lassú ütemű történetvezetés mellett kapunk remek színészi játékokat és minőségi forgatókönyvet. Nincsenek felesleges párbeszédek, vagy éppen túl hollywoodiasított jelenetek, inkább realista, életszerű pillanatok. A veszekedések és a tervezgetések kavarában megkapjuk a házasélet minden gondját és baját.

A színészi játékok hasonlóan, s talán meglepően nagyszerűek voltak. Kate Winslet -itt is- tökéletesen alakította a feleséget, s a színésznő szemei még mindig lenyűgözően kifejezőek. Leonardo DiCaprio még mindig kicsit kisfiúképű, de ő is jól alakította a férjet. Kiemelném még Michael Shannont, egy mellékszereplő őrültet, aki adja a keserű szájízű humoros pillanatokat, s megmutatja, hogy az igazság kimondása sokszor mindenkinek fáj.

Remek film, kicsit szomorú felhanggal az élet dolgairól, az álmokról, s azok megvalósításáról. Kellemes színészi játékokkal és ötletes pillanatokkal. Megér egy 8,5/10-et mindenképp.


Viasat 3 – Húsbavágó ügyek

A Viasat 3 előállt egy egész kellemes kis promóval, amellyel a Hell’s Kitchent, a Kitchen Nightmares-t, és egy CSI-t próbált reklámozni.

Alapvetően ez sikerült is, bár a videó engem a Dexterrel emlékeztet.

[media id=1 width=420 height=315]


A hercegnő – szerelmi négyszög kosztümökben

A hercegnő
(The Duchess – 2008)

A magyar Pados Gyula operatőri munkája mellett jegyzett film leginkább a kosztümös filmek rajongóinak, illetve a női egyenjogúság hirdetőinek lehet ajánlani. Keira és Ralph játékának köszönhető érdekes és a karaktereket középpontba helyező történet kevés cselekménye is teljesen élvezhető, s kellemes hangulatú lesz.

A film a XVIII. század Angliájába visz minket, ahol a fiatal Georgina lesz Devonshire hercegének felesége, azonban nem minden lesz olyan, ahogy elképzelte. A férfi csak a fiúörökösre vágyik, s közben a feleségével nyers és rideg, s egyáltalán -a korhoz hűen- nem tartja nagyra a nőt. Szeretőt tart, s közben Lady Georgina is megtalálja a szerelemet.

A karakterek érzelmei megelevenednek előttünk, s ehhez nagyban hozzájárul Keira Knightley és Ralph Fiennes remek játéka. A hercegnő életében folyamatosan jelen van a lemondás, az alázat, a beletörődés és a lázadás ereje. Azonban kimutatni semmit sem szabadott, s a színésznő eleget is tesz a szerepének.

A drámai pillanatok mögött előbukkan a szomorú valóság, és érezhetjük döntéseik súlyát, miközben csodálhatjuk a hölgyeket, vagy -hölgyek esetében- a ruhakölteményeket. A kevéske történet kitart a 110 percig, de mégsem unatkozunk egy percet sem.

Sajnos nem tudok róla értelmesen írni, mert fura egy film. Némi szerelmi történettel kevert kosztümös dráma remek színészekkel és zseniális karakterábrázolással. A jelmezért Oscart is kapott. Mondjuk 7,5/10.