Milk – a coming out létrejötte

Milk
(Milk – 2008)

Talán az egyik legvitatottabb Oscar-díjas film, s sokan vitatják, hogy mennyire volt politikai döntés a díjakra való jelölés. Amerikában a meleg jogok előtérbe való kerülésének, és az ezzel kapcsolatos szavazásnak a léte miatt itt egy film, ami a régebbi idők nem túl liberális Amerika embereiről szól, s magáról Harvey Milkről, az aktivistáról, aki döntően szerepet játszott a melegek elfogadásában. Életútja közben viszont végignézünk egy nem túl jó filmet.

Harvey Milk utolsó éveit követhetjük végig, vagyis hogyan lett egyszerű boltosból egy hatalmas tömeg képviselője. Miután többször elbukott a választásokon, végre ő lett az első nyíltan meleg képviselő. Azonban a politikát sem egészen így képzelte, s kénytelen rájönni, hogy olykor komoly játszmákat kell folytatni ahhoz, hogy minden a terv szerint működjön.

A leginkább egy oktatófilmre hajazó alkotás egy új ikont teremt. Egy meleg bálványt, aki elméletileg mindenkit arra biztatna, hogy rohanjon a választásokra és szavazzon a melegek házassága mellett. Gyakorlatilag azonban ez még véletlenül sem sikerül, és emberjogi propagandafilm helyett, csak egy nem túl izgalmas életrajzi művet kapunk.

A történéseket Milk szemszögéből ismerjük meg, bár sokkal érdekesebb lenne az eseményeket Dan White, Milk egy képviselő társa és a későbbiekben fontos szerepet betöltő alak szemüvegén át látni. Az ő története lenne a sokkal nagyobb tragédia. Furcsán elnagyolt szerelmi viszonyok és nem túl kidolgozott karakterek jellemezik a filmet, s ez nem válik az előnyére.

A film folyamatosan előhozza a meleg-filmes közhelyeket, vagy legalábbis sztereotípiákat, hiszen a melegek viselkedése teljesen megfelel a közvéleménynek, míg az ellenzék maga a katolikus, konzervatív és merev tábor. Nem tudott újat mutatni látásmódban a film, és ez nagyon hiányzik.

A forgatókönyvi Oscart nem hiszem, hogy megérdemelte, s a maga 120 perces játékidejének köszönhetően az események nem tudnak felgyorsulni, és a lassú, vontatott történések miatt szinte unalmassá vállnak. A színészek nem rosszak, Sean Penn Oscar-díjas alakítása tényleg jó volt, de érdemes még kiemelni James Francot, mint Milk barátja.

Nem mondom, hogy rossz film, egyszerűen csak túl hosszú, és a rendezői munka nem áll össze. Nem tetszett a stílusa, miközben közhelyes maradt, s a szinte didaktikus előadásmód nem egy nagy filmre vall. Ez így csak 5/10. Homofóboknak nem ajánlva.

Reklámok

3 responses to “Milk – a coming out létrejötte

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: