augusztus 2009 hónap bejegyzései

Harry Potter és a félvér herceg

Harry Potter és a félvér herceg
(Harry Potter and the Half-Blood Prince – 2009)

Mégis mi történt a Harry Potter sorozattal? A film után azon gondolkodtam, hogy vajon melyik filmnél siklott ki az egész. Az első két film szinte gyermeki családi filmje még jó volt, utána Alfonso Cuarón egészen élvezhető harmadik része előrevetítette a sötét vonalat, míg Mike Newell 4. része már alulról súrolta a közepes teljesítményt, még ha David Yates 5. része egészen korrekt is lett. Ez a 6. rész megint gyengébbre sikerült, mint lehetett volna, s ennek nem örülök.

A műfaji keveredés végre beteljesült: csak kapkodjuk a fejünket a rémesen tinivígjátékos elemek és a sötét, dark fantasy-s jelenetek között. A rendező munkája sajnos elég gyengére sikerült, hiszen nagyon nem sikerült összefogni az egész filmet. Túl sokat akartak adaptálni a könyvből, miközben csak a kapkodást sikerült a vászonra vinni, így a krimi családi mozival, tinivígjátékkal és sötét fantasy-vel keveredik.

A jelenetek többségének egyszerűen nem volt hatása, és az egész rémisztően súlytalannak tűnt. A film tetőpontját sikerült arra időzíteni, hogy Ron megengedi Harry-nek a randizást a húgával, de így igazán nem lehet komolyan venni a filmet. Rossz időzítés, és túl nagy kontraszt jellemzi a filmet végig. A humoros, romantikus komédia szálak mellett szinte rögtön, mindenféle felvezetés nélkül következnek a “drámaibb”, sötétebb pillanatok, amelyek így nem tudnak érvényesülni.

A kapkodás okán mindenből próbáltak egy kicsit beletenni a filmbe: kaptunk néhány percnyi, amolyan fanservice módra sportot (kviddics, no.), és kevésbé érthetően, feleslegesen plusz jelenetet (búzatáblás pillanat, melynek nem sok értelme volt). Dramaturgiailag olykor szétesett a film, s nem is nagyon tud rendbe jönni, bár kivételesen a könyv ismerete nélkül is érthető a film nagyobb része.

A könyvvel való összehasonlítás nagy közhely, de egyébként is teljesen felesleges. Bár természetesen maradtak ki jelenetek, s film élvezéséhez mégis azt kell mondanom, hogy nem elég. Főleg a tinivígjáték szál volt gyakran rossz, míg az akciósabb pillanatokat (ld. könyv végi csata) sikerült kihagyni, ami meglehetősen rossz színt vet rá. A meghatóbb részeket máshova időzítették, mint kellett volna, bár voltak jobb momentumok.

Az új karakterekkel még mindig nem sikerült mit kezdeni, s szinte epizódokat láthatunk a kastély falai között élő diákok életéből. Luna megjelenése szinte teljesen véletlenszerűnek tűnik, míg Neville pincéri mivolta is inkább csak humor, mint értelmes elem. Nem áll össze egy egységes egésszé a film, így az élvezet sem lehet teljes.

A látvány most is remek, erre igazán nem lehet panasz. A film kezdőjelenete egészen nagyszerű volt, de végig tudta tartani a színvonalat a CGI. Az akciósabb részek kihagyásának ellenére érdekes vizuális ötletekkel volt teli, de a tenger, a sziget, sőt a kastély is még mindig nagyon szép. Az operatőr munkáját még mindig jól végezte, s kivételesen a filmzene sem volt rossz. Általában megfelelően szólt, s valahogy hozzásegített a drámai pillanatok élvezetéhez.

A színészek két korosztálya még mindig rémesen elüt. A fiatalabbak, élükön Daniel Radcliffe-fel még mindig nem tudnak játszani (ó, Harry és a kétféle arckifejezés), de a trió többi tagjának sem kellene büszkének lennie. Ezzel szemben az “idősebbek” még mindig hozzák a(z elvárt) kiváló színvonalat. Alan Rickman és Helena Bonham Carter emelkedik ki leginkább, de a többiek (Michael Gambon, Robbie Coltrane, Jim Broadbent) is nagyszerűek voltak.

A film még mindig hagy némi kívánni valót maga után. Hiányérzetem volt a film alatt, s a kavarodásnak és a kapkodásnak az egyetlen eredménye, hogy a jelenetek súlytalanná és érdektelenné válnak. A forgatókönyv nem elég összefogott, így aztán 7/10-nél nem tudok többet adni, pedig  még ebben is érzek némi túlzást.

Reklámok

Benjamin Button különös élete

Benjamin Button különös élete
(The Curious Case of Benjamin Button – 2008)

A Benjamin Button nem sok újat tud mutatni. Mégis, remek film. A tipikus Oscar-os felhozatal elég tipikus filmje, de ez még véletlenül sem jelenti azt, hogy rossz lenne. Sőt. Pont az ilyen alkotások miatt érdemes néha igazi filmeket nézni, és élvezni a film mélységeit. Remek látványtervezés és jó forgatókönyv a film fő erénye, de ez nem jelenti azt, hogy másban rossz lenne. Az Oscar-díjak nagy jelölés besöprője.

Caroline, a fiatal lány a nagyon beteg édesanyja mellett ül, de az anyja megkéri, hogy olvassa föl a táskájában lévő naplót. A könyvecskéből megelevenedik számunkra Benjamin Button története. A fiúé, aki visszafele él. Öregként születik és fiatalként hal meg. Az öreg test lassan, az évek alatt megfiatalodik, miközben mindenki más a normális rend szerint öregszik.

Az érdekes alapszituáció remek megvalósítással párosul. Folyamatosan láthatjuk az első világháború utáni Amerikát, annak a díszleteivel, viselkedéseivel és látványával. A maszkok és a sminkek nagyszerűen lettek elkészítve, Button megfiatalodásával, és a többiek öregedésével.

A film igazi szomorúsága Benjaminé, aki fiatalabb lesz, miközben ismerősei, szerettei öregebbek lesznek. A film egy életet mutat be, annak legtöbb problémájával, boldogságával és szerelmével. Azonban kissé sajnálom, hogy a film az alap legtöbb lehetőségét nem használja ki, de a már így is 160 perces játékidőbe nem nagyon fért volna be.

A szomorú felhangú, mégis rendkívül furcsa hangulatú filmet sikerült összehoznia a rendezőnek. Az egész egyben van, precíz és összefogott. Látszik a forgatókönyv ötletessége és jó tempójú történetmesélése. Érzelmek előretörése és a pillanatok kihasználtsága remek filmmé teszi a művet.

A látvány mellett fontos tényező még a színészi játék. Cate Blanchett remekül alakít, ő a film legjobb alakja. Végig hihető, és az öregedés hatására is ugyanolyan nagyszerű marad. Brad Pitt, mint Benjamin Button engem nem győzött meg, és nem láttam sokat benne. Mellékszereplők között Tilda Swinton és Taraji P. Henson kiemelendő.

Ugyan nevetségesen sok Oscar-ra jelölték, végül “csak” 3-at kapott meg. Remek film az élet elmúlásáról jó forgatókönyvvel és nagyszerű színészi játékokkal. Mindenképpen egy 9/10-es élmény.


Milk – a coming out létrejötte

Milk
(Milk – 2008)

Talán az egyik legvitatottabb Oscar-díjas film, s sokan vitatják, hogy mennyire volt politikai döntés a díjakra való jelölés. Amerikában a meleg jogok előtérbe való kerülésének, és az ezzel kapcsolatos szavazásnak a léte miatt itt egy film, ami a régebbi idők nem túl liberális Amerika embereiről szól, s magáról Harvey Milkről, az aktivistáról, aki döntően szerepet játszott a melegek elfogadásában. Életútja közben viszont végignézünk egy nem túl jó filmet.

Harvey Milk utolsó éveit követhetjük végig, vagyis hogyan lett egyszerű boltosból egy hatalmas tömeg képviselője. Miután többször elbukott a választásokon, végre ő lett az első nyíltan meleg képviselő. Azonban a politikát sem egészen így képzelte, s kénytelen rájönni, hogy olykor komoly játszmákat kell folytatni ahhoz, hogy minden a terv szerint működjön.

A leginkább egy oktatófilmre hajazó alkotás egy új ikont teremt. Egy meleg bálványt, aki elméletileg mindenkit arra biztatna, hogy rohanjon a választásokra és szavazzon a melegek házassága mellett. Gyakorlatilag azonban ez még véletlenül sem sikerül, és emberjogi propagandafilm helyett, csak egy nem túl izgalmas életrajzi művet kapunk.

A történéseket Milk szemszögéből ismerjük meg, bár sokkal érdekesebb lenne az eseményeket Dan White, Milk egy képviselő társa és a későbbiekben fontos szerepet betöltő alak szemüvegén át látni. Az ő története lenne a sokkal nagyobb tragédia. Furcsán elnagyolt szerelmi viszonyok és nem túl kidolgozott karakterek jellemezik a filmet, s ez nem válik az előnyére.

A film folyamatosan előhozza a meleg-filmes közhelyeket, vagy legalábbis sztereotípiákat, hiszen a melegek viselkedése teljesen megfelel a közvéleménynek, míg az ellenzék maga a katolikus, konzervatív és merev tábor. Nem tudott újat mutatni látásmódban a film, és ez nagyon hiányzik.

A forgatókönyvi Oscart nem hiszem, hogy megérdemelte, s a maga 120 perces játékidejének köszönhetően az események nem tudnak felgyorsulni, és a lassú, vontatott történések miatt szinte unalmassá vállnak. A színészek nem rosszak, Sean Penn Oscar-díjas alakítása tényleg jó volt, de érdemes még kiemelni James Francot, mint Milk barátja.

Nem mondom, hogy rossz film, egyszerűen csak túl hosszú, és a rendezői munka nem áll össze. Nem tetszett a stílusa, miközben közhelyes maradt, s a szinte didaktikus előadásmód nem egy nagy filmre vall. Ez így csak 5/10. Homofóboknak nem ajánlva.


Mit nézzünk szeptembertől?

Gondoltam összeszedem, már csak magamnak is, hogy mit akarok nézni a 2009/10-es idényben. Maradt sok állandó sorozatom is, s mellette szeretnék több első részt is megnézni, s köztük hátha marad néhány nézős. A magyar adókat nem írtam bele, ott mindig minden változik. Ahol premiert nem írok, azok feltehetőleg 2010 elején indulnak, s egyébként zárójelben az amerikai adó, ami adja.

Amelyeket biztosan nézem, mert már korábban bizonyítottak:

House: az 5. évad végére feljavult, s egyébként is az egyik kedvenc sorozatom, így mindenképpen folytatom. Premier: 09.21. (FOX)

The Big Bang Theory: már két évadon túl van, eddig is hetiben néztem, s talán az egyik legjobb futó szitkom. Premier: 09.21. (CBS)

Gary Unmarried: tavaly induló szitkom, egészen szórakoztató, bár ez lenne az első, amit hanyagolnék. Premier: 09.23. (CBS)

Californication: csak mindseason lesz most is, immár 3. évadjába lép. Feelgood dramedy Showtime módra. Premier: 09.27. (Showtime)

Legend of The Seeker: nyáron daráltam, s meglepően jó fantasy sorozat, remélem a színvonalat tartani tudja. Premier: 11.07.

The Amazing Race: legjobb reality, izgalmas, pörgős és érdekes. De csak akkor nézem, ha lesz hozzá feliratom. Premier: 09.27. (CBS)

Rules of Engagement: remek szitkom, de sajnos csak midseason, így csak 2010-től lehet élvezni a 4. évadot. (CBS)

Lost: zseniális szerializált sorozat, tényleg izgalmas, mozgalmas, rejtélyes. Szintén csak jövő évtől lesz a 6., s egyben befejező évad. (ABC)

Azok a sorozatok, amelyek határozottan érdekelnek, s valószínű, hogy az évadban nézem őket:

V: az emberiség első találkozása az idegenekkel. Sci-fi a műfaj, így mindenképpen bepróbálom. Premier: 11.03. (ABC)

Flash Forward: az emberek a világon elájulnak 2 perc 17 másodpercre, hogy belepillantsanak a jövőbe. Premier: 09.24. (ABC)

Day One: Egy világméretű katasztrófa történik, és egy lakóhát túlélői elkezdenek az okára rájönni. Az ilyen dolgok a Jericho óta bejönnek. (NBC)

Happy Town: a városban 7 éve 7 gyerek eltűnt, s most úgy tűnik, az egész újrakezdődik. Kis város, nagy rejtéllyel. (ABC)

S a többi, amiből a pilotot valószínűleg nézem, aztán majd kiderül, hogy nézem-e tovább:

Sons of Tucson: 3 testvér új apát fogad magának Tyler Labine személyében. Ő a Reaperben jó volt, hátha itt is. (FOX)

100 Questions: A lány online keres társat, s 100 kérdést kell megválaszolni. Amolyan HIMYM félén lesznek flashbackek. (NBC)

Vampire Diaries: jó és rossz vámpír a 17 éves lány lelkéért küzd. Félek a vámpíros témától, de jó is kisülhet belőle. Premier: 09.10. (The CW)

Mercy: egy kórház élete a nővérek szemszögéből. A kórház nem mindig jön be nekem, de a House után merek próbálkozni. Premier: 09.23. (NBC)

Eastwick: 3 boszorkány élete, illetve erejük megszerzése. Fantasztikus, így jöhet. Premier: 09.23. (ABC)

Human Target: egy nyomozó, aki ha kell, valaki más bőrébe bújik, hogy rájöjjön az ellenség kilétére. Premier: 2010.01.17. (FOX)


Glee – 1×01

Glee – 1×01
(Glee)

A tinisorozatokhoz mindig kicsit félve kezdek hozzá, hiszen nem éppen az én műfajom. A 90210 rögtön leírta magát, a Gossip Girlt pedig csak harmadjára sikerült végignéznem. Ezzel ellentétben a Glee teljesen más. Most is jó értelemben fura sorozat. Zenés sorozatnak lehetne nevezni, hiszen 4 percenként felcsendül egy dal, ami jól is áll neki, bár félek, hogy a zenén kívül semmi sem tudja feldobni.

Egy kórus életéről szól maga a történet. Van egy kissé idealista tanár, aki újra össze akarja hozni a kórust. Talál is embereket, de közben belép a képbe a pomponlányok és a sportolók csapata, és a tagok haverjai. A tanár magánéletében sincs minden rendben, de majd szépen boncolgatni fogják a jövőben. A tagokról még sok mindent nem tudtunk meg, de majd idővel.

S hogy mitől jó ez egész? A zenétől. A szinte állandóan szóló, vagy legalábbis gyakran felhangzó daloktól. Olykor régebbiek, olykor újabb dalok, de mindenképpen hangulatosak. Az egész epizódnak ad egy hangulatot, egy feelgood, vidám, szinte mókás légkört.

A karakterek rendkívül szerethetőek, és nem túl közhelyesek. Jól vannak megírva, van bennük élet, és nem lehet őket nem szeretni. Bár valójában semmi újat nem mutatnak. Egyedül a tornatanárnő emelkedik ki jobban, de ő is Jane Lynch (Two and a Half Man-től a The L Word-ig sok helyen szerepelt már) remek színészi játékának köszönhetően.

De, mint már említettem, a zenés-cukormázas-dalolászáson kívül semmi újat nem tud mutatni. A zenei részét túl csak az marad, ami a többi is: egy kavarós, tinisorozat, amit drámának hirdetnek, legalábbis az első rész alapján. Remélem a nagyobb kliséket nem fogják előszedni, és egyáltalán, inkább a dalolászásra koncentrálnak.

Nekem kissé guilty pleasure utánérzetem volt tőle. A zenén kívül nem tudom mit akarnak a jövőben felmutatni, vagy egyáltalán ez a kórus-téma mennyire lesz érdekes. Ez így… 6,5/10. Szeptembertől lehet még maradok egy-két részre.


Gettó milliomos

Gettó milliomos
(Slumdog Millionaire – 2008)

Érdekes, de nem tudom, hogy mit gondoljak a filmről. Remek hangulata van, igazi feelgood film sok egzotikummal, némi realisztikus nyomorral, a sorssal, sőt a Legyen Ön Is Milliomos! indiai kiadásával. Kapott a film annyi díjat, amennyit nem szégyelltek adni neki. Bevallom, szerintem a legjobb film Oscarját nem érdemelte meg. De még jó, hogy nem én osztom ki a díjakat.

Hogy mi volt a gond? Hogy nem tudott sokat adni. Az egyszerű hangulaton nem tudott túllépni, és nem adott annyit, mint elvártam volna. Nekem a Mamma Mia! óta még mindig nem elég a jó hangulat a nagy filmhez. Rengeteg különféle érzést találhattunk a filmben, miközben a feelgood hangulat mindent legyőz, de ez még mindig kevés nekem.

A történetet mindenki mindenhonnan láthatta, de azért mégis. Jamal Malik egy fiatal indiai fiú, aki a Legyen Ön Is Milliomos! indiai kiadásában a főnyeremény felé közelit. A másik idősíkon már vallatják Jamalt, csalásért, hiszen egy műveletlen szegény fiú nem szokott millió rúpiákat nyerni. A harmadik síkon pedig láthatjuk a visszaemlékezéseket a vallatás közben, ami Jamal gyermekkoráról szól.

Eközben megismerhetjük Jamal első szerelemét, láthatjuk India nyomorát, a szegénységet, a naturalista és rendívül feszes vallatást, és a remek technikai fogásokat. Az operatőr és a vágó nagyon állta a dolgokat, hiszen a feszes, gyors ütemű, de jó ritmusú történetben minden megfelelően működik.

A zene egész jól sikerült, az Oscart ezért megérdemelte. Indiai, egzotikus dallamokat hallhatunk, amelyek a megfelelő pillanatban jó időzítéssel hangzanak fel.

A színészek többségében elsőfilmesek, de a sok gyerekszereplő (Jamal és társai gyermekkorából) meglepően jól alakítottak. Az ismert név maga a “felnőtt” Jamal, Dev Patel (a Skinsből ismert lehet). Kiemelném még a LÖIM műsorvezetőjét, aki kevésbé jó karaktere ellenére remekül alakít (nevet most nem tudnék adni).

Bollywood meglehetően rajta hagyta a kézjegyeit, elsősorban a semmiből jött milliomos, vagy a film végén fellelhető remek hangulatú, bár nem túl odaillő és giccses tánc alapján. A szerelmi szál megkomponáltsága és a kissé hatásvadász elemek csak erősítették a hangulatot.

Azonban ezen kívül én hiányoltam az értelmi tényezőt. Sem tanácsot, sem útmutatásokat nem ad, pedig adott lenne a lehetőség, hogy kellemesen burkolva valami tanulságot, és mélyebb értelmet is kapjunk. Amit viszont ad, az egyszerű tündérmese nagy adagnyi habbal, és néhány teljesen profi motívummal.

Nem mondom, hogy nem tetszett, mert remek volt. Hatalmas hangulata és érdekes története, megfelelően megkomponált forgatókönyve és profi emberei vannak a filmnek. Azonban a hab mögött én csak a hangulatfilmet láttam. Ez így 8/10. A család kicsi kincse azért jobb volt.


House apróságok

Nemsokára itt a szezon, gondoltam előrukkolok a másik kedvenc sorozatom, a House előzeteseivel is.

A tovább mögött 3 kép és egy -eléggé spoileres- videó található, így a videót csak az 5. évad ismeretében érdemes megnézni.

Egyébként a többi kép a sorozatjunkie-n is megtalálható. Olvasás folytatása