Cincin lovag – Ha a L'ecsóban Dumbó találkozik Shrekkel

Cincin lovag
(The Tale of Despereaux – 2008)

Cincin lovag története egyben ötvözi a L’ecsó főzőműsoros patkányát (aki most nem főz, de miatta más sem) a Shrek mesevilágával és Dumbó fülével, de azt kell mondanom, hogy a film egy bizonyos kor (11-12) felett már nem élvezhető. Természetesen ezen a koron én már túljutottam, így bevallom, bár látom benne a lehetőséget, nem tudott megragadni. A történet(ek) úgy van(nak) összekomponálva, hogy ugyan lehet követni, de az elválasztás nem sikerült jóra. Nem olvadnak egybe, és olykor egy-egy főbb szereplő eltűnik 20 percre.

Adott egy vándorpatkány, aki egy hajóról becsöppen Aranyfölde fő ünnepségére, s miután a közhely véget ér (értsd: tönkretesz mindent), végül lekerül Patkányvilágba, mely leginkább az alvilágra hasonlít. Eközben megszületik a Dumbó-fülekkel rendelkező egér, aki leginkább egy gavallérnak képzeli magát (s közben hangoztatja a kliséket) s akit felnövekedése után diszkriminálnak, kirekesztenek (mivel nem fél), így ő is meglátogatja a Patkányvilágot, s természetesen összebarátkozik patkányunkkal.

S szépen megpróbálnak rendbe hozni mindent, több-kevesebb sikerrel, és eközben megismerjük a szereplőket. Nem mondom, hogy tökéletesek, de mindannyian kellően árnyaltak ahhoz, hogy ne legyenek túl nagy közhelyek. Igazából nekem összesen két szereplőt sikerült megkedvelnem (pedig voltak bőven), s az egyik egy szakácsambíciókkal büszkélkedhető zöldség-szellem, a másik a vándorpatkány.

A néhány akciójelenet között megismerhetjük a fő erényeket, és a rémesen sablonos narráció ismerteti velünk az élet dolgait. Tényleg sokszor mondom, hogy közhelyes lenne, de így van. Persze ez még nem gond, ugyanis a Cincin lovag egy teljesen gyerekeknek készült mű, ahol megengedhetik magunknak az ilyen dolgokat. Ennek okából poénok is csak gyerek szinten vannak, hiányoznak a Némó nyomában, Elvitte a víz vagy hasonló amerikai animáció kikacsintásai, itt csak egyszerűbb dolgokkal találkozhattunk.

A világ szintjeit (emberek: levest esznek és boldogok; egerek: félnek mindentől; patkányok: gonoszok, éhesek és rondák) teljesen tükrözi az animáció is, hiszen mindenki a rangjának megfelelően van kidolgozva. Egyedi, s nem rossz értelemben érdekes animációval találkozhatunk, olykor egy-egy festményszerű stop-motionnel(?) fűszerezve.

Külön megjegyzést érdemelne a magyar szinkron, ugyanis néhány érdekes fordítói poént elrejtenek (aki jobban fél, az már negyed), s nem mondom, hogy jó szinkronszínészeket választottak. Cincin olyan, mintha egy középkorú férfi lenne, s ráadásul néha női hangon szólal meg (mivel a karakter beszél, csak magyar a szinkronszínészt, a narrátort beszéltették.)

Nem mondom, hogy nézze meg mindenki, mert 11-12 év felett nem ajánlom. Alatta viszont nyugodt szívvel. Egyszerű, gyerekeknek szánt mű, némi sablonnal és szokásos dolgokkal. Nekem legjobb esetben is 4/10.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: