június 2009 hónap bejegyzései

Picture of the Week #01

Rules of Engagement 2x01

Rules of Engagement 2×01


Gary Unmarried – 1. évad

Gary Unmarried – 1. évad
(Gary Unmarried)

A Gary egy tipikus szitkom. Mert míg a How I Met Your Mother  a Rules of Engagementtel, addig a Gary Unmarried a Two and a Half Mannel tud remek társat alkotni. A poénok hasonlósága, az egész hangulata (plusz említhetem még az aláröhögést, a többkamerás szitkom létet, annak minden tulajdonságával, mint a kevés helyszín) és a karakterek is hasonlítanak.

Gary egymaga elvitte az egész évadot, bár meg kell hagyni, hogy a többi karakter is erősödött. A volt-feleség, Allison folyamatosan feltűnik, és jobbnál jobb párbeszédeket folytatnak. Viszont egy szépen megírt történettel eltűnt Allison új barátja, egészen az évadzáróig, ahol fenomenális befejezést hagyott maga után. Gary új női sem kaptak nagy szerepet, ami nem is baj, hiszen így történet kerítése helyett csak a poénok röpködnek.

Viszont feltűnt a színen Gary apja, akinek ugyan kellemes egysorosokat köszönhetünk, mégis, érdemben nem sokat tesz hozzá, és szerintem felesleges lépés volt behozni. Hasonlóképpen vélekedek Gary féltestvéréről, aki remélem nem marad a következő évadra.

A gyerekek ezzel egyidőben háttérbe szorultak, és már alig kapnak jelenetet. Nagyon elhalkultak, s a karakterük sem kap sok izgalmat. Tom, néhány csajozós jeleneten kívül alig szerepel, Louise meg csak a háttérben szerepel, még ennyire sincs jelen. Ezt sajnálom, mert az elején még remek karakterük volt.

Viszont a történet nagy részét már csak a családra helyezik, hisz míg régebben volt néhűny munkahelyi poén, vagy jelenet, addig a végére szinte teljesen eltűnt. Bár nem biztos, hogy kár, de érdekes rész volt.

Persze még mindig nincs semmi gond, hiszen remek évad volt, sok poénnal, tényleg rengeteget lehetett nevetni, de a tipikusságon nem tudott túllépni. Ez nem baj, csak egy idő után a nagyszerű viccek mellett valami másra is várhatunk.

Színészek teljesen helyükön vannak, a Garyt játszó Jay Mohr maga is remekül boldogul, de például Ed Begley Jr., mint házzasságitanácsadó-újpasi még maradhatott volna néhány részt, remek alakításokat láthattunk tőle is.

Az évadot hetente néztem folyamatosan, de különösen nem tudnék kiemelni egy részt sem. Jó kis szitkom, a többi mellett elmegy, de semmi sem emeli ki igazából. Így az évad legyen 6,5/10, persze jövőre folytatom. Heti 20 percet bőven megér.


Naruto – 2. évad

Naruto – 2. évad
(Naruto)

Hááát. Nem hiszem, hogy rajtam kívül bárki is nézné ezt az animét, ugyanis olyan szinten szánalmas és rossz, hogy már nézhető. Guilty pleasure? Mindenképp. Anno az első évadban sem voltam elragadtatva, s bár azóta javított, még mindig elég gyenge. A főszereplőket még mindig szeretném holtan látni, s még kevesebb hangsúlyt kellene fektetni az érzelmi és történelmi részre, s mindjárt igazi shounen anime lenne. Semmi értelem, csak izgalmas harc.

Ugyanis harc van, bőven, mindenki harcolt mindenkivel, s talán ez dobta fel. Érdekes univerzuma van, s a küzdelmeket fel tudják dobni, még ha igazi súlya nincs is, általában egyértelmű, hogy kinek kell nyernie. A főszereplők, elsősorban Naruto még mindig idióta, s még mindig nem sikerült értelmet belefecsarni, de a mellékszereplők előtérbe való kerülésével, s az ő személyük kibogozásával (persze csak a műfaj határain belül) némi érdekességet is kaptunk.

A flashbackek még mindig feleslegesek és zavaróak. Történetileg még mindig elég gyenge, bár meg kell hagyni, hogy az új ellenség, Orochimaru megjelenésével némi folyamatosan szálat is kaptunk a sok harc között. Olvasás folytatása


Angyalok és démonok

Angyalok és démonok
(Angels & Demons – 2009)

Az a Ron Howard, aki az Egy csodálatos elmét, és a Frost/Nixont is rendezőként jegyzi, nem tudom miért vállal el egy ilyen filmet. Ugyanis a következő Dan Brown-adoptáció nem sikerült túl jóra, és még kedves voltam. Akkor már inkább az A Da Vinci-kód, amit a sok szövegelés mellett valahogy még élvezhető is volt.

Egyszerűen csak dühöngök, hogy milyen remek nyári blockbustert lehetett volna ebből kihozni, de elszúrták. A regényből nem nehéz összehozni egy ilyen forgatókönyvet, ami gyenge, logikailag tele van hibával, és a főbb csattanókat egy kezdő krimirajongó is ki tudja találni. Az utolsó 20 perc teljesen felesleges volt, és nyugodtan elvághatták volna 110 percnél.

Történetileg valami olyasmi volt, hogy Robert Langdont, a híres ikonográfust felkeresi a pápaválasztás alatt álló Vatikán, hogy ugyan, mentsen már meg négy rendkívül fontos bíborost, leplezze le az összeesküvést, és úgy mellesleg, találjon már meg egy bombát, ami fél Rómát elpusztíthatja. Langdon prof. minden vonakodás nélkül bólint. Úgyis rég került már életveszélybe. S miután belép a Vatinkánba, lerombolja a fél levéltárat, és rohan egyik helyről a másikra.

Természetesen most is felbukkan az illuminátusok szervezete, akik szerették volna, hogy megtalálják őket, ezért mutogató angyalokat és beszélő szobrokat hagynak mindenhol. Langdon mindenre rendkívül hamar, és teljes bizonyossággal rájön, de mindenhova az utolsó pillanatban ér. Túlerőltetik a jelkeresést, s emiatt egyszerűen nem lehet komolyan venni. A forgatókönyv kidolgozatlan, bár folyamatosan próbálkoznak valami óriási és hiteltelen ötlettel. A kedves nézőre annyira ráerőltetik a nem túl hiteles történelmi szálakat, hogy már ő sem veszi komolyan.

Mindeközben megtudhatjuk, hogy a Vatikán és Róma rendőrsége teljesen idióta, s azt is, hogy olykor a gyilkosok is kedvesek, főleg ha előtte a fél stábot leölték. A film felénél ki lehet találni a főbb momentumokat, hiszen olyan jeleket hagynak, hogy még egyszerű krimikedvelő is észreveszi őket.

Tom Hanks ugyan jobb, mint a Da Vinciben volt, de még mindig nem sokat csinál. A női társa szerepébe Audrey Tatou helyett valami ismeretlenebb izraeli hölgyet tettek be, hogy még véletlenül se emlékezzünk rá, bár meg kell hagyni, legalább szép volt. Ellenben Ewan McGregor, mint a pápa-helyettese egész értelmeset tudott kihozni egyszerű figurájából, de a többi mellékszereplő szörnyen egysíkú és egyszerű volt, bár a katolikusok többségét egész értelmesen el tudták találni.

Akkor mi is tetszett benne? Nem sok. Az első tíz perc látványilag rendkívül a helyén volt. S néhány kisebb unalomtól eltekintve sikerült rohanósra és pörgősre venni a figurát, persze nem izgalmasra, inkább csak mindig volt valami esemény, még ha hülyének is nézték a nézőket. Olykor lehet egy kis érzelmet belevinni, hiszen annyi ember hal meg, hogy az már nevetséges.

Egyszerű túlságosan rohanós, gyenge thrillernek beállított akciófilm, ahol olykor lerombolnak valami ősi és szent dolgot, s közben mindenhol hullákat találnak. Nem is szörnyűlködök tovább, egyszerűen gyenge. A Da Vinci ennél jobb volt, pedig nem nehéz azt sem felülmúlni. Talán 6/10, csak mert nyár van. Felvetődik a kérdés, hogy vajon a könyv is ilyen-e.


90210 – 1×01-02

90210 – 1×01-02
(90210)

Igazából nem tudom, hogy miért kellene szeretnem ezt a sorozatot. A bejegyzést a pozitívumokkal akartam kezdeni, de valahogy nem találok ilyet. Egy igazi tinisorozatról van szó Beverly Hills környékén, ami együtt jár azzal, hogy mindenki fürdőruhában és kifogástalan ruhában flangál, hogy mindenki mindenkivel kavar, és az egészet lehetetlen komolyan venni.

Történetet nehéz lenni kiemelni, hiszen nincs értelmes, de mondjuk mindent egy család szemszögéből látjuk. Kansasből költöznek Beverlybe, ahol az apa anyjához költöznek. Az apa sokáig élt itt, de elköltözött, viszont most visszajön és ő lesz az iskola igazgatója. A két gyereke, Dixon és Annie. Azt hiszem ennyi. Ahogy folytatódik a tinisorozat, szépen előkerülnek a múltbeli emlékek, és feltűnnek a régi, Beverly Hills, 90210 szereplői is.

Közben megy a mindenki mindenkivel jár vagy járt, még a szülők is becsatlakoznak a “tinidrámába” néhány szállal, de valahogy az egész súlytalan, komolyanvehetetlen, és én nem tudtam élvezni. Az egyetlen alak, aki tényleg jó, az a nagymama, akihez költöznek. A színésznő is jól játszik, és a karaktert is eltalálták.

A guilty pleasure kategóriába szintén nem fér be, hiszen ami a Privilegednek sikerült, hogy könnyed, egyszerű és olykor szórakoztató legyen, az most teljesen kiesett. Azt már meg sem említem, hogy színészileg sincsenek teljesen rendben. Zavaró az egész. Ráadásul túl öregek a szerephez. 16. születésnapi buli? Ugyanmár…

Még az eyecandyk gyakorisága sem túl nagy, így igazán nincs mit élvezni. Viszont, hasonlóan a Gossip Girlhöz, rengeteg dal csendült fel, még Coldplay is, amiért pirospont jár.

Nem tudtam élvezni, gyenge tinisorozat, és egyszerűen a klisék halmazán tudott csak szórakozni. Gossip Girl rosszabb, de azért még mindig nagyon alul van. Talán 3/10.


X-Men kezdetek: Farkas

X-Men kezdetek: Farkas
(X-Men Origins: Wolverine – 2009)

Mindenki Rozsomákja (még véletlenül sem Farkas) önálló filmet kapott, de lehet, hogy nem kellett volna. Bár a nyár első nagy blockbustere, mégis, kissé vérszegényre és üresre sikerült, amiért nem biztos, hogy megnézném még egyszer. Ugyan magát Rozsomák karakterét nem kedvelem különösen, s a régebbi X-Men filmek közül sem mindhez volt szerencsém, így lehet, hogy bennem van a hiba.

Ez egy spinoff film, vagyis kiragadták Rozsomák karakterét és készítettek neki egy előzményfilmet. Történetét így lehetne elmondani, hiszen Wolverine szalad ide, szalad oda, egyszer félmeztelenül, máskor még kevésbé öltözötten, közbe találkozik néhány remek mellékszereplővel, és nem is értjük, hogy most mit is akar csinálni a vadállatunk.

Mondjuk az eseményeket egy bosszú szál köré próbálták csoportosítani, meglehetősen kidolgozatlanul, de ennek ellenére klisékben gazdagon. Emellett a látványra lehetett volna még dolgozni, ugyanis néha nagyon kilógott a lóláb. Egyszerűen nem lehet így kidolgozni egy filmet, ha máshol ki tudják. Így is nevetségesen nagy a büdzsé, akkor már kérünk normális minőséget.

A bosszú szálat sikerült gyengécskén meghagyni, és nem is kaptuk meg az érzelmi löketet, amit ránk akartak erőszakolni. Nem sikerült együtt éreznem Rozsomákkal, de szerintem nem is nagyon voltak érzelmei. Nem értjük cselekedeteinek értelmesebb mozgatórugóját, s mindemellett még a jobb akciójelenekből is csak elvétve akad. Gyakran leül az egész, nem tudják felpörgetni, és az egész unalomba fullad.

Akkor mi is volt jó a filmben? Háát. Remek volt Hugh Jackman, mint Wolverine, és lényegesen jobb mellékszereplőket sikerült a filmbe tenni. Victor Creed kellemes alak, talán többet érdemelt volna. Gambit és Deadpool karaktere lehetne sokkal jobb is, hiszen a legérdekesebb karakterek. Dominic Monaghan által alakított mutánst, vagy John Wraith alakját szintén lehetett volna jobban kidolgozni. Új spinoff filmek terén van lehetőség bőven.

Igazából lehetett volna jobb, és kidolgozottabb. További spinoffokat szívesen néznék. Ez csak egy gyenge nyári film. Többet akartam adni, de lebeszéltem magam. Talán 6,5/10.


Star Trek

Star Trek
(Star Trek – 2009)

Abrams megcsinálta? De meg ám. Sikerült egy olyan nyári filmet kreálnia, amit még élvezni is lehet. A nyári időszak a kommersz blockbuster filmek szezonja, vagyis nagy költségvetés, jó látvány, pörgés és akció. A Star Trek tudta mindezt szállítani, és egy kvázi reboottal mindenkit a székbe tudott szegezni. Természetesen kapunk buta történetet és közhelyeket is, de a folyamatosan pörgő film közben nem marad időnk, hogy ezeken gondolkodjunk.

Mint már említettem, tulajdonképpen rebootot kapunk, vagyis mindent előről kezdünk. Kicsit Batman: Kezdődik stílusban, hiszen – bár változtattak az eredeti történetet-, nem köpik szembe a rajongókat, mégis megújítják az egészet. Valamikor a jövőben az ifjú Kirk, Spock és még néhány régi személy első útjukra indulnak az Enterprise csillaghajóval, azonban egy különös kalandba keverednek, elsősorban a romulánokkal, akik sérelmüket szeretnék megbosszulni a világon.

Az a kevés, bár butácska történet, amit közölnek velünk, leginkább az időutazás lehetőségéről szól, s emiatt sikerült úgy megkeverniük a kontinuumot, hogy már maguk a szereplők sem tudják miről van szó. Bár olykor önellentmondásba keverednek magukkal, joggal feltételezhetjük, hogy az írók hiányoztak néhány fizika óráról, de mindez még belefér a Star Trek univerzumába.

Ha történetet nem is, de látványt kapunk, méghozzá a legjobb minőségben. Kitettek magukért az effektesek, ugyanis a robbantásoktól, űrhajóktól kezdve az atmoszférai repülésig mindent kaptunk, és a székbe szögezve néztük, hogy mit tártak elénk. Lehetőség szerint mindent bevetettek, és tényleg nagyon jól nézett ki.

Ugyan szeretem a régi Star Trek világot is, mégis, ide nem tartozhatott sem gondolkodás, sem filozófálás, sem humanitás, mert egyszerűen rosszul mutatott volna. Ellenben kaptunk sok utalást a régi Star Trek univerzumból, talán a legnagyobb maga Leonard Nimoy megjelenése volt.

A régi szereplőket is megismertük, Kirk és Spock mellett a legnagyobb szereplő Dr. McCoy és M. Scotty volt, akik mind humorral, mind szinészileg rendben voltak. Persze találkoztunk (elsősorban a humor miatt) Suluval, rémisztő akcentussal rendelkező Chekovval is, még Uhura is jelen volt. Az idegen népekről sokat nem tudtunk meg, Spock családja képviselte a vulcani társadalmat, illetve Nemo Nero kapitány és társai a romulánokat. Ennek ellenére úgy hulltak az emberek, mint a legyek. Nevetségesen sok halál volt jelen.

Igazából ez egy remek pörgős, nyári akciófilm, némi humorral és elődökre való emlékezéssel, s mindez a Star Trek univerzumban. A nyár filmje? Minden bizonnyal. 8,5/10.