Coraline és a titkos ajtó

Coraline és a titkos ajtó
(Coraline – 2009)

Tim Burton nélkül is lehet jó horrormesét alkotni? Még szép, tökéletes példa rá a Coraline, mely rendkívüli módon hajaz a Tim Burton-féle filmekre (mint a Charlie és a csokigyár, vagy az A halott menyasszony), persze lehet, hogy csak Henry Selick rendező az, aki miatt olyan lesz. A Karácsonyi lidércnyomás c. filmet ugyan Burtonnek szokás tulajdonítani, mégis, nem szabad elfelejteni, hogy ott is Selick volt a rendező. Emellett még Neil Gaiman nevét kell megemlítenem, aki a Coraline írója, és ugyan nekem a filmjei eddig nem jöttek be, tehetsége minden bizonnyal van. Így, Henry és Gaiman megalkotta a Coraline-t, ami az év eddigi legjobb animációja.

Először is az animáció. Nem mindig tudtam eldönteni, hogy ez most báb/animáció/egyéb, mert tényleg nagyon tetszett. Stop-motion technikával készült, de nem is fontos ilyenekkel foglalkozni, ugyanis rendkívül tetszetős és szép.

Történet. Coraline, akit gyakran Caroline-nak hívnak helytelenül, és családja egy vidéki házba, konkrétan Pink Palace-ba költözik, ahol nem minden megy úgy, mint ahogy Coraline szeretné. A szomszédok bogarasak és furák, méghozzá két kövérkés és kiöregedett revüsztár, akik angyalkutyákat tartanak, illetve egy ugróegér idomár, aki olykor francia, olykor orosz akcentussal beszél. Ráadásul az egyetlen értelmes szomszéd, egy Quasimodo-szerű gyerek, aki inkább a meztelencsigákhoz közeledik, mint a lányhoz.

Azonban a szülei sem éppen foglalkoznak vele, minden percükben a könyvüket írják, így a lány kénytelen egymaga felfedezni a házat. Talál is egy titkos ajtót, amin keresztül egy teljesen más világba vezet. Ott a másik anyja kedves vele és törődik vele, s finomabbnál-finomabb falatokat főz neki, az apja izgalmas éneklő-feltaláló, aki szórakoztatja, s a szomszédok is mókásak. Azonban nem minden az, aminek látszik, s a fura fekete macskával együtt Coraline elég hamar bajba kerül.

A humoros és izgalmas jelenetek mellett találkozhatunk horrorisztikussal, vagy éppen csak ijesztővel is, de rendkívül élvezetes szórakozást tud nyújtani. Remek párbeszédek és zene mellett egy kicsit a tanulság részre is adnak, persze a vég kissé sablonos és közhelyes, de mindemellett jó tud lenni. Olykor bizarr, horrorisztikus, szürreális vagy éppen humoros részek váltják egymást, remek kombinációban.

Valóban nehéz besorolni kategóriába, hiszen ijesztőbb, mint egy mese, humorosabb, mint egy thriller, viccesebb és könnyedebb, mint egy dráma, nem horror, mert annál azért szebb.

Megéri megnézni, remek kis animációs film, némi ijesztéssel és humorral, pontszámilag úgy 8,5/10 körül mozog. Kicsit jobb a Karácsonyi lidércnyomás, csak azért nem 9.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: