május 2009 hónap bejegyzései

Szünet

Az úgy durva lenne, hogy hiatus vagy brb., csupán arról van szó, hogy most egy darabig (2-3 hét) nem tudok írni, ugyanis jelenleg házátlakítás közepén tartunk, s addig nem igazán van lehetőségem írni.

Régebbiek továbbra is megtekinthetőek, lehet olvasgatni s hozzászólni, majd valahogy próbálok reagálni 🙂


The Big Bang Theory – 2. évad

The Big Bang Theory – 2. évad
(The Big Bang Theory)

Amitől féltem még az első évadnál, az most bekövetkezett. Remek sorozat, remek poénokkal, de egy idő után megreked egy szinten, és “kifullad”. Még mindig jó, lehet röhögni, lehet élvezni, csak nem nagyon tud újat mutatni. Persze ez nem olyan nagy probléma, mert jó évad volt, csak ha ezt így folytatja tovább, elég hamar unalmas lesz, még ha a poénok jók is. Olvasás folytatása


Coraline és a titkos ajtó

Coraline és a titkos ajtó
(Coraline – 2009)

Tim Burton nélkül is lehet jó horrormesét alkotni? Még szép, tökéletes példa rá a Coraline, mely rendkívüli módon hajaz a Tim Burton-féle filmekre (mint a Charlie és a csokigyár, vagy az A halott menyasszony), persze lehet, hogy csak Henry Selick rendező az, aki miatt olyan lesz. A Karácsonyi lidércnyomás c. filmet ugyan Burtonnek szokás tulajdonítani, mégis, nem szabad elfelejteni, hogy ott is Selick volt a rendező. Emellett még Neil Gaiman nevét kell megemlítenem, aki a Coraline írója, és ugyan nekem a filmjei eddig nem jöttek be, tehetsége minden bizonnyal van. Így, Henry és Gaiman megalkotta a Coraline-t, ami az év eddigi legjobb animációja.

Először is az animáció. Nem mindig tudtam eldönteni, hogy ez most báb/animáció/egyéb, mert tényleg nagyon tetszett. Stop-motion technikával készült, de nem is fontos ilyenekkel foglalkozni, ugyanis rendkívül tetszetős és szép.

Történet. Coraline, akit gyakran Caroline-nak hívnak helytelenül, és családja egy vidéki házba, konkrétan Pink Palace-ba költözik, ahol nem minden megy úgy, mint ahogy Coraline szeretné. A szomszédok bogarasak és furák, méghozzá két kövérkés és kiöregedett revüsztár, akik angyalkutyákat tartanak, illetve egy ugróegér idomár, aki olykor francia, olykor orosz akcentussal beszél. Ráadásul az egyetlen értelmes szomszéd, egy Quasimodo-szerű gyerek, aki inkább a meztelencsigákhoz közeledik, mint a lányhoz.

Azonban a szülei sem éppen foglalkoznak vele, minden percükben a könyvüket írják, így a lány kénytelen egymaga felfedezni a házat. Talál is egy titkos ajtót, amin keresztül egy teljesen más világba vezet. Ott a másik anyja kedves vele és törődik vele, s finomabbnál-finomabb falatokat főz neki, az apja izgalmas éneklő-feltaláló, aki szórakoztatja, s a szomszédok is mókásak. Azonban nem minden az, aminek látszik, s a fura fekete macskával együtt Coraline elég hamar bajba kerül.

A humoros és izgalmas jelenetek mellett találkozhatunk horrorisztikussal, vagy éppen csak ijesztővel is, de rendkívül élvezetes szórakozást tud nyújtani. Remek párbeszédek és zene mellett egy kicsit a tanulság részre is adnak, persze a vég kissé sablonos és közhelyes, de mindemellett jó tud lenni. Olykor bizarr, horrorisztikus, szürreális vagy éppen humoros részek váltják egymást, remek kombinációban.

Valóban nehéz besorolni kategóriába, hiszen ijesztőbb, mint egy mese, humorosabb, mint egy thriller, viccesebb és könnyedebb, mint egy dráma, nem horror, mert annál azért szebb.

Megéri megnézni, remek kis animációs film, némi ijesztéssel és humorral, pontszámilag úgy 8,5/10 körül mozog. Kicsit jobb a Karácsonyi lidércnyomás, csak azért nem 9.


Doktor House – 5. évad

Doktor House – 5. évad
(House)

Itthon még javában zajlik az 5. House évad, s jelenleg tartanak a rossz felénél, miközben Amerikában a sweeps közepén már a finálé is megvolt. Nekem nagy csalódást okozott az évad, azonban a végére olyan hajrába kezdett, hogy csak néztem. Tényleg, a végérére remek részeket láthattunk, s kaptunk igazi, ütős cliffhangert, lehet izgulni szeptemberig. Sajnos az utolsó részek nagyszerűsége sem nagyon tudja halványítani az első felének a gyengeségét, de mindjárt részletesen. Olvasás folytatása


Arthur és a villangók – elpuskázott lehetőség

Arthur és a villangók
(Arthur et les Minimoys – 2006)

Luc Besson most sem váltja meg a világot? Hát persze, hogy nem. Az az igazság, hogy ezt a filmet elég sokan éltetik, és én meg nem tudom, hogy miért. Ugyanis ez egy teljesen könnyed, kellemes animációjú, de emellett klisés, gyermeteg és idegesítő.

Ott kezdődik az egész, hogy Arthur, az ambíciózus és vágyakozó gyermek a nagymamájánál lakik vagy nyaral, nem tudom pontosan, nem teljesen értettem. Szóval ott lakik, és szájtátva hallgatja a meséket, amiket a nagymamája olvas neki, egészen pontosan a nagyapjáról, aki fura törzsekkel barátkozott, és még furább találmányokat talált ki. Jelenet jelenetet követ, mire végre kiderül, hogy a kertben kincs van elásva, és Arthur nekiáll a keresésnek. Elér a villangókhoz, akik segítenek nekik, ha csak úgy mellesleg legyőzi nekik a gonoszt.

Engem nem nagyon nyert meg, de ez az én hibám lehet. Ugyanis amellett, hogy animációs film, a való világban játszódó részek nem animáltak, és ezeket nem nagyon sikerült megkedvelni. Sablonos, klisés, unalmas volt.

Ellenben a villangók már érdekesebbek voltak, tényleg szép animációt lathattunk, a karakterek kissé sablonosak, de még nem annyira, hogy zavaró legyen. Nem mondanám, hogy túl jól formáltak, de azért még élet is van bennük.

Viszont kaptunk fura akciót, egyértelmű kliséket (tudom, hogy ezekkel vagyok elfoglalva), vicces jeleneteket, utalásokat, poénokat, amik azért kellően feldobták az egészet. Viszont ez nem volt elég, s bár nem sikerült a villangós rész unalmasra, azért tökéletesen nem tudtak mindig lekötni.

Szegény Freddie Highmore-t kihasználják, a Charlie és a csokigyár és a Spiderwick krónikák között el kellett vállalnia egy ilyen szerepet (főszereplő egyéként), s remekül meg is felelt. A  nagyapa karaktere volt a legjobb, de a gonosz sem volt rossz. A mellékszerepek voltak legjobbak, hiszen a jegyárustól a füves zenészekig jól voltak megalkotva, de ezzel ellentétben a három főszereplő (Arthur kap maga mellé egy hercegnőt, és annak öccsét is… említettem már, hogy sablon?) nem sikerült túl jóra, s általában untam őket.

Láttam már jobbat is, bár jó kis animációs valami, de azért nem nagy mű. Lehetett volna jobb is, a lehetőség megvolt. Talán 5,5/10, mert azért szerethető.


Törtetők – 1×01

Törtetők – 1×01
(Entourage)

Nem nagyon tudom, hogy mit gondoljak erről a sorozatról, ugyanis ahhoz képest, hogy komédia lenne, annyit nem sikerült nevetnem, mint amennyit akartam, de mindeközben remek feelgood pilotot láthattam, és csak néztem, hogy “jé! már vége van?”. Szívesen néztem volna még, mert jó volt. Egyszóval igen, tetszett, csak valahogy többet vártam tőle.

5 szereplős szitkom, könnyed alapszituációval és fura karakterekkel. Először is ott a filmcsillag, vagy csak az akar lenni, Vincent, aki nem ért csak a színészkedéshez. Utána Eric, aki mindent megszervez, mindent összefog, de emiatt őt veszik elő mindig. Igazából ő az egyetlen karakter, akit meg lehet könnyen kedvelni, legalábbis nekem mást nem sikerült. Utána ott Vincent bátyja, Johnny, aki leginkább egy nagydarab állat benyomását kelti, de szép poénok kötődnek a nevéhez. Illetve Turtle, aki nem tudni mit keres ott, ugyanis nem ért semmihez, és leginkább csak szivatják, vagy csak poénkodik. Sőt, feltűnik a menedzser is, Ari, aki szintén bunkó, de jó dumái vannak.

Valamennyire ismert színészek játszanak, Vincent szerepében például Az ördög prádát viselből Adrien Grenier. Kellemes előadást nyújtanak, miközben szép tájakat nézhetünk, és nevethetünk. Persze ha sikerül. Nekem nem mindig jött össze, és inkább csak mosolyogtam az egészen, konkrétan “hangosan-röhögős” poént nem is találtam benne, ami nem feltétlenül rossz.

Tényleg kellemes kis valami, mosolygós, vidám, érdekes karakterekkel, komolytalan történettel. Talán még folytatom is. 7/10


Dollhouse – 1×01

Dollhouse – 1×01
(Dollhouse)

A Fox idén már másodjára (de legalább utoljára): jött, látott, és mellélőtt. Már a Fringe sem nyerte meg a tetszésemet, de a Dollhouse-nak sikerült alulmúlnia. Sokáig halogattam a pilot megnézését, mert igazán jót nem hallottam róla… és az az igazság, hogy lehetett volna még halogatni. És most nem arról van szó, hogy nagyon rossz lenne. Csupán annyi, hogy semmi új, semmi érdekes, semmi figyelemfelkeltő nincs benne, s mindezt sikerült megspékelniük néhány idegesítő hibával.

A történet annyi, hogy van a Babaház nevű project, ami illegális, és annyi az egész, hogy ha valaki bemegy a Dollhouse-ba, és kér valakit, akkor megkapja. Tényleg kérhet bárkit, ugyanis a Babaház tagjait mindenféle személyiséggel fel lehet ruházni, a hétvégi szajhától a túsztárgyaló úrinőig, mindenkivel. A főszereplőnk, Echo (egyébként nő), az első részben éppen az utóbbi, vagyis kiskosztümös, rövidlátó túsztárgyaló.

A sorozat legszánalmasabb hibája pont ez: hogy az embereket felruházzák azzal is, amivel nem kellene. Kaphatnak rövidlátást, asztmát, és így tovább. Tehát ha Te, mint milliárdos üzletember bemész, hogy kérnél egy túsztárgyalót, mert a lányodat elrabolták, és te profi és tökéletes személy helyett kapsz egy selejtes, de majdnem profi személyt.

Még kötelező megemlítenem, hogy Eliza Dushku, mint Echo, nem egy főnyeremény, ugyanis nem sikerül jól alakítania, sem a túsztárgyalót, sem a naiv agymosott libát. Tényleg nem rá szabták a szerepet. De mellékszereplőkből sincs hiány. Van egy idegesítő főnőknő, van egy még idegesítőbb biztonsági főnök, egy geek srác, meg egy jóságos, apatípus pártfogó, mint Echo segítője (egyébként Harry Lennix.. jobb szerepekben is láttam már). Ó, és el ne felejtsem, vagy egy nyomozó, aki a Babaház után nyomoz, de természetesen senki nem hisz neki.

A legnagyobb problémám mindössze annyi, hogy unalmas. Semmi egyedi, semmi érdekes, semmi új nincs benne, ráadásul még az ügy is semmitmondó és kiszámítható volt.

Nem az én sorozatom, kétlem, hogy valaha is folytatnám, egyszerűen nem nyert meg. Talán 3/10. És még kedves voltam.