Esti mesék

Esti mesék
(Bedtime Stories – 2008)

Adam Sandler most sem csinálta meg. Sőt, mondhatni még alább ásta a (nem létező) tekintélyét, legalábbis nálam. Az a probléma, hogy ez egy olyan film lett, amit tényleg csak bizonyos korosztály alatt tudnék ajánlani. Ez, a címéhez híven, csak egy mese. Egy klisében gazdag, általában unalmas, varázslatos, és idegesítő mese. Ezúttal nem kapjuk meg a megszokott poénokat, hanem sokkal családiasabb hangulat uralkodik, sajnos.

Sandler a Zohanban már bemutatta, hogy milyenek is az ő filmjei: agyatlan poénokkal, ormótlan és idegesítő tanulságokkal, meg sok alpári viccel. Ebből konkrétan semmit sem kapunk itt, ami számomra a legmeglepőbb volt, hogy sehol sincs tanulság. Nem is baj. A filmnek legnagyobb problémája a forgatókönyv, illetve annak a hiánya. Egyszerűen volt egy egész jó kis alapötlet, s úgy össze-vissza dobtak rá ötleteket a fő terv érdekében, aztán hátha kisül belőle valami.

Ugyanis Skeeter egy szálloda idióta karbantartója, de a nővére gyerekire kell vigyáznia egy hétig, de csak este, nappal ugyanis a nővér barátnője, Jill a soros. Este, jobb ötlet híján Skeeter mesélget a gyerekeknek, a saját kitalált történeteit. Azonban valamilyen varázslatos módon, a mesék másnap valóra válnak. Persze nem úgy, ahogy sejteni lehet, hanem fura 21. századin. Adam rögtön a saját hasznára akarja fordítani ezt, hiszen időközben a mese miatt esélyes lehet a szálloda vezetői posztjára. És így tovább.

Rendkívül kiszámítható történet, de legalább szépen megismerjük a meséket. Tényleg nem kell sokat várni tőle, a megvalósítás elég gyengére sikerült. Unatkoztam, no. A mesék valahogy idegesítőek, a rendes cselekmény meg unalmas és kiszámítható. Persze volt néhány jobb ötletük is, mint a baromi nagy szemű tengerimalac, bár ő is csak az első megjelenésnél volt jó.

Sandlernek egyszerűen nem való az ilyen szerep. Ő meleg tud lenni, meg időseket tud dugni, de ez így nem. Egyszerűen a családi hangulatot nem sikerült megteremteni. S a vígjáték rész sem volt az igazi, nem is igazán nevettem.

A színészek még egész jók voltak, akár Guy Pearce-t, vagy Courteney Cox-t nézzük. Persze eyecandy-nek ott volt Keri Russell, mint Jill, vagy Teresa Palmer, mint a szállodatulajdonos lánya. Meg persze ott volt Richard Griffiths, az igazi komikus ebben a gárdában, ő tényleg nagyon jó volt.

Kiszámítható, idegesítő, klisés film, jó szereplőgárdával, és jobb sorsra érdemes ötlettel. Talán 5/10, mint a többi Sandler film. Azért ott motoszkál bennem, hogy ezzel az ötlettel valami nagyot is lehetett volna alkotni. Áh.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: