december 2008 hónap bejegyzései

Quantum csendje

Quantum csendje
(Quantum of Solace – 2008)

Ritkán járok moziba, és azt kell mondjam, hogy kár volt most elkezdeni. Elég idétlen akciófilm kerekedett ki belőle, ahol elég gyakran találtam hibát. A régi Bond filmek hangulata eltűnt, és valami akciófilm lett belőle. A történetről olyan érzésem van, mintha egy filmből kivágtak volna egy darabot, az operatőri munkától a falra mászok… Nem az év filmje. Gondolom azon lovagolni, hogyan született meg a magyar cím, felesleges időtöltés lenne.

Azonban igazából csodálkozom rajta, hogy az első húsz perc után nem rohantam ki a moziból a pénzemért kiabálva. Utána valahogy javult a helyzet, de azért sokat nem. Először is a szokásos Bond pillanatok eléggé hiányoztak belőle. Az egyetlen, ami Bondhoz illő volt, az a nevetségesen nagy pusztítás akár emberek, akár épületek terén. Nem voltak komoly kütyük, semmi Bond-bemutatkozás, semmi vodka-martini, azonban annyira nem is hiányoztak. Persze, Bond-filmhez ez nem méltó, de ha akciófilmként tekintünk rá, akkor valami érdekest is alkot.

A forgatókönyv nem sokból állt az biztos, a lényeg, hogy Bond a Quantum nevű szervezet után nyomoz, miközben a múltját emlegeti, amiről én semmit sem tudok, tekintve, hogy nem láttam a Casiona Royale-t. A nyomozás közben találkozik néhány nővel, meg néhány gonosszal. A gonoszok leginkább valami szánalmas szolgáknak néznek ki, semmiféle nagymenő gonosz érzetem sincs vele kapcsolatban. Olga Kurylenko szépen néz ki, Craig nekem nagyon nem tűnik valami sármos alaknak, de a nők tudják.

Azonban ami miatt az első 20 perc után kirohantam volna, az a nevetségesen rossz kameramozgás. Kapkodják össze-vissza a kamerát, vagy nagyon megvágják, de azt sem látom, hogy melyik szereplők ki, meg ki kit üldöz… Nekem nagyon nem jött be ez a fajta stílus. Főleg az első két-három akciójelenet után már nem rángatták annyira, de azért ezt a módszert nem nagyon kellene alkalmazni filmekben.

Maga a film nem egy nagy Bond-film, és igazából egyszerű akciófilmnek megy csak el… mondjuk úgy 6/10. Nem hiszem, hogy valaha újranézném.


Füles

Füles
(Scoop – 2006)

Könnyed kis Woody Allen vígjáték Scarlett Johansson, egy kis halál, egy kis csalás és egy kis poén főszereplésével. Ugyan kevés Allen vígjátékot láttam eddig még, de azt hiszem gyorsan kellene pótolnom ezt a hiányosságomat. Jót lehetett rajta szórakozni, elég feelgood film.

Az alaptörténet annyi, hogy van egy sorozatgyilkos, aki prostikat gyilkol. Joe Strombel egy újságíró, aki éppen meghalt, és miközben utazik az alvilágba, találkozik Peter Lyman titkárnőjével, aki megadja neki az évszázad fülesét: a gyilkos maga P. Lyman. Mivel Joe már nem tudja megírni a cikket, megpróbál megszökni az alvilágból, hogy felkeressen egy másik újságírót.

Meg is találja Sandra Pransky-t, aki éppen egy bűvészshow közepén van. Elmondja neki a fülest, és Sandra elhatározza, hogy kideríti az igazságot, és felkeresi Petert. Segítségére van Sid Waterman, a bűvész is…

Az alapsztori ígér némi krimit, azonban Woody Allen figurája és személye rengeteg poénra ad lehetőséget, és általában el is lövi a vicceket. Nem mondom, hogy nagy dolgokat akarnak a filmbe belevinni, egyszerűen csak könnyed kikapcsolódást nyújt arra a másfél órára.

Vicces, feelgood és könnyed. látszik, hogy semmi komolyat nem akar adni, csak szórakoztatni. Némi abszurditás, némi krimi, és kész a film. Megér 8/10-et.


Kaliforgia – 2. évad

Kaliforgia – 2. évad
(Californication)

Az előző évad hangulatát mindenképp tudta hozni ez is, azonban ezen túl nem tudott mutatni. Sajnos nem tudott felülemelkedni a saját hibáin, és a mellékszálakat erőltették, szerintem túlságosan is. Azonban jól lehetett rajta szórakozni, és újdonságként még egy kis drámát is belecsempésztek. Szinte meglepetésként ért, de jól jött a sorozatnak. Olvasás folytatása


Willy Wonka és a csokigyár

Willy Wonka és a csokigyár
(Willy Wonka & the Chocolate Factory – 1971)

Nem erre számítottam, amikor belekezdtem ebbe a filmbe, és nagyon meglepődtem, miközben néztem. Pozitívan csalódtam a filmbe, és jól szórakoztam a megnézése közben. Igaz, nem szabad összehasonlítani az új, Tim Burton-féle történettel, de önmagában nézve remek film a Willy Wonka és a csokigyár. Kicsit zenés, kicsit régimódi, de szórakoztató.

Az alaptörténet viszonylag egyszerű, nem túl csavaros. Charlie szegényen tengeti napjait, amikor megtudja, hogy Willy Wonka, akinek a csokijait mindenki szereti, a nagymenő csokigyáros, megnyitja gyárának kapuit, amelyeken nem lehetett embert átmenni látni, már 20 éve. Azonban csak 5 embert (és azoknak egy-egy kísérőjét) engedi át, akiket úgy választ ki, hogy öt aranycédulát rejt el a csokikban, és akik megtalálják őket, azok bemehetnek. Mindenki rohan csokoládét vásárolni, egyedül Charlie nem megy, hiszen neki nincs pénze csokira. Azonban a szerencse mindenki sorsát megfordíthatja… és általában meg is fordul.

Kellemes kis történet, és olykor még tartalmaz mélyebb gondolatokat is. Említettem, hogy zenés filmről van szó, és valójában elég gyakran fel-felcsendül egy-egy dal, ami kicsit felvidítja a hangulatot. A látványt általában szépen megoldották, s bár nem kell egetrengető látványra gondolni, mint az új verzióban, de azért korrekt látványról van szó, hiszen eléggé leegyszerűsítenek mindent, és így nem fognak mellé.

Viszont volt néhány gyengéje is a filmnek. Valahogy a karakterek nem stimmeltek mindig, hiszen valahogy az sem volt teljesen kihangsúlyozva, hogy Charlie családja mennyire szegény, így az ajándékok nem mutattak túl jól. Wonka figuráját sem igazán éreztem kidolgozottnak, főleg a céljai miatt. Persze Gene Wilder remekül megoldja a dolgát, pont eléggé bohókás, vicces és visszahúzódó alak. Emellett remek egysorosai vannak.

“Így ragyog egy dicső tett ebben a mocsok világban.”
“Nem ég benn a katlanban, ha szerencséje van, beszorul az aknába.”
“Ugyan, kizárt, hogy a fiából fánk legyen. Az a cső nem a Fánkterembe vezet. A fiából praliné lesz.”

A maga nemében remek film, nekem megér egy 8,5/10-et. A 8-at kevésnek érzem, de azért van egy kis különbség az új és a régi Wonka film között.


Nancy ül a fűben – 3. évad

Nancy ül a fűben – 3. évad
(Weeds)

Egy kissé csalódott vagyok, mert ennél valami nagyobb durranást vártam. Ez egy szép átlagos volt, de ennél nem több. Nancy és csapata további zűrökbe keveredik, míg az évadvégére már ki sem látszanak belőle, ahogy már megszokhattuk a sorozattól, és legfőképpen tőle. Olvasás folytatása


A mentalista – 1×01

A mentalista – 1×01
(The Mentalist)

A nyomozós sorozatokat nem szokásom darálni, inkább csak heti egy órát szánok rá. Azonban most nem fogok erre heti egy órát szánni, mert annyira nem jó. Egyszerűen átlagos. Korrekt, de nincs komoly kiemelkedő pillanata, bár nincs gyenge sem. Keverjük össze a Psych-ot, a House-szal és adjunk hozzá egy csipetnyi Monkot s íme, kész is a sorozat.

Az alapfelállás annyi, hogy van egy nyomozó, aki régen ál-médium volt, és “segített” az embereken. Valójában azonban rendkívüli megfigyelőképessége van, és kisebb-nagyobb trükköket használ. Elég Psych-szerű. Azonban a legnagyobb baj az, hogy nyugodtan gondolhatjuk médiumnak is, hiszen nem magyarázza meg (és nem kérdezik tőle), hogy honnan tudja a részleteket, s ez elég idegesítő.

Tehát ez a mentalista éppen nyomoz és megfejti az ügyeket egy csapattal. Van egy szelíd nő, egy kisebbségi ázsiai és valami nagymenő. Tiszta House. Meg van egy főnök csaj, aki elég Cuddy-s. De a mentalista elég hallgatag és komor általában. A múltjában elég rossz dolgok történtek, és legfőképpen ezt a rejtélyt akarja kideríteni.

Az első eset sem volt valami nagy durranás, a gonosz tulajdonképpen lenyelt egy elég nagy klisé trükköt, de utána a mentalista meg a bűnöző el is beszélget, és elmondja, hogy tisztában volt vele, hogy ez egy trükk. Szép megoldás. Amúgy átívelő szál is van, egy Red John nevű gyilkos miatt, aki egyértelműen benne volt a mentalista múltjában. Úgy sem fog semmi kiderülni róla.

Ez egy korrekt, átlagos sorozatnak néz ki, de nem annyira jó, hogy nézzem. A Psych vagy a Monk ennél jobb, ott legalább ökörködnek a nyomozások közben. Nem hiszem, hogy folytatom, ez nem tudott annyit nyújtani nekem. Bár a kinti nagy nézettséget nézve, javult a helyzet később. Úgy 6/10.


Így jártam anyátokkal – 1. évad

Így jártam anyátokkal – 1. évad
(How I Met Your Mother)

Elég sok jót hallottam felőle, így gondoltam bepróbálom, és nem is bántam meg. Kommersz kis sorozat, jó poénokkal, és egész jó kis szereplőkkel. Kicsit olyan Jóbarátok utóhatás érződik rajta, legalábbis nekem először ezt tűnt fel. Van egy kis kommentár és a nagy része tulajdonképpen visszaemlékezés. Mindenképpen folytatni fogom, elvégre már valahol a 4. évadjában tart a sorozat. Olvasás folytatása