november 2008 hónap bejegyzései

Néhány film #14 – Gyenge vígjátékok

Superhero – 5/10
(Superhero Movie – 2008)

Hát ez egy érdekes film. Alapjában véve van egy érdekes koncepció, alkalmanként kedvező poénokkal, és mégsem sikerül élveznem. Valahogy amit poénosra szántak, azt nem tudtam élvezni, a komoly(abb) részeket meg untam. Adott ugye egy Pókemberes történet szitakötő változata (értsd. a sztori a pókemberét követi olykor még részleteiben is, csak pók helyett szitakötő van). Ennyit a történetről.

Van az apa (Leslie Nielsen), aki jó. tényleg jó. Jó volt látni. Emellett kaptunk egy szép Csupasz pisztoly jelenetre utalást. Kissé sajnáltam, hogy a neve ellenére nem sok szuperhősös utalást kaptunk. Volt sok Pókemberes, némi X-Menes, meg egy Fantasztikus Négyeses. Kissé fura volt a 70 percnyi játékidő. Egyrészt bőven elég volt ebből 70 perc, másrészt nem volt túl sok a 70 perc. Nehéz eldönteni.

Volt egy főellenség, egy bizonyos Homokóra, aki nem tudom mi akart lenni. Valószínű ellenség-paródia, mert annak elment. Kaptunk szép utalásokat a jelenre is (wikipédia wtf), de ez így még mindig kevés.

Superbad – avagy miért ciki a szex? – 4/10
(Superbad – 2007)

Ez a film sem lesz a kedvencem. Alapjában véve sokat nevetek egy filmen, még a szánalmas poénokon is, de itt a 114 perc alatt úgy háromszor röhögtem. Ez mindent elárul a filmről. Sajnos nem nyert meg magának a film, pedig van aki jókat röhögött rajta. Kaptunk jó adag szexelős, férfis, altáji poént, de általában csak egy vigyorral nyugtáztam, hogy hohó, poén.

Történet. Van Evan meg Seth két geek arc, akinek sokat kéne szexelniük. De nincs barátnőjük, és a fel kellene szedni valakit. Seth meghívatja magukat egy buliba, ahol ott lesz a szerelmük, de nekik kell vinni a piát. Személyijük nincs, úgy hogy marad a hamis személyi. A haver, McLovin bejön a történetbe, és szerezni akar piát. Többi spoiler. Igazából McLovin szinte többet szerepelt a filmben, mint a másik két arc, pedig szerintem ennyire nem jó.

Vannak mellékszerelők is, akik jók akarnak lenni, de nem sikerül nekik. Próbálják az egész filmet a szexre, meg a felnőtté válásra, meg a bulizásra koncentrálni, de csak ilyen Amerikai pite jön le belőle. A régi ilyen filmsorozattól a Forró rágógumtól jó messze van. Kár. Sokkal jobb lenne egy olyan filmet új köntösbe látni. Jó-jó film, de csak egyszernézős, könnyed film, néhány poénnal. Valaki biztos jól szórakozna rajta. Talán felirattal jobb lett volna?


Néhány film #13

Johnny English – 6/10
(Johnny English – 2003)

Mondanám azt, hogy egy vígjáték-akciófilm a Zsenikém nyomdokaiban, de mivel ez volt hamarabb, így nem mondhatom. A két film között a legnagyobb különbség abban volt, hogy míg a Zsenikém egy akció film némi vígjátékkal fűszerezve, addig ez meg egy vígjáték némi akcióval fűszerezve. és ez is jó. Főszerepben ugye mindenki Beanje, Rowan Atkinson.

Történetből nem kell sokat mondani, elég annyi, hogy ellopják a királyi ékszereket, és Johnny vissza akarja szerezni. Van egy társa is, akit nem tudom minek tettek bele. Igazából csak a humor tárgya és nem beszélője, így elég lapos valami. Persze English a hülyébb közülük. Tulajdonképpen ebben is csak a humor pillanatait tudnám díjazni, más igazából nincs is benne. A humor remek benne, s ha előjön, akkor jól lehet szórakozni. (utalást is kaptunk a csupasz pisztoly filmből) de ez így nekem kevés. Azt hiszem.

Vadkaland – 6/10
(The Wild – 2006)

Ez egy ilyen lopós film. Persze nem az, de akkor is annak tűnik. Először is van egy Madagaszkárra hajazó történet, meg vannak újrahasznosított pingvinek. Az újrahasznosított pingvinek szintjén arra gondolok, hogy néhány pingvin (úgy össz. van benne 5) pont úgy néz ki, mintha a táncoló talpakból lépett volna ki. Aztán van a történet, miszerint kedves kis hőseink élik mindennapjaikat az állatkertben, azonban a vadonba vágyik az egyik.

Itt konkrétan a nagy oroszlán fia, és azért, mert nem tud üvölteni. Persze el is szökik, néhány másik meg utánamegy. Elviszik őket a vadonba, és meg kell találniuk egymást. Közbe előjön valami furcsa bivalyszekta, de ez már spoiler. A kivitelezés egyértelműen jobb, mint a Madagaszkár. Sokkal szebb és igényesebb. Sokkal élethűbb.

Emellett van néhány poén, több mint az előbb említett filmben, s sokkal jobban el is sültek. A Madagaszkárnál jobb, a céljainak megfelel. Könnyed, szórakoztató film elsősorban a gyerekek számára.

Mamma Mia! – 7/10
(Mamma Mia! – 2008)

jaj. Ezt a filmet félve néztem meg, mert nekem nagyon nem nekem valónak tűnt, és nem sokat tévedtem. Maga a film nem nyerte meg a tetszésemet. Történetet kivágták belőle, poénok csak néha, és olyan Szex és New Yorkos formában jönnek, de vannak dalok. Remek, ABBA dalok. És az ABBA dalok jöttek, láttak és győztek.

Történet röviden (tulajdonképpen hosszan is) annyi, hogy van Sophie, a(z irreálisan) fiatal lány, aki házasodik, és az esküvőre meghívja három apa-jelöltjét. Mert az anyja, fogantatása nyarán három sráccal is találkozott, s szeretett bele és “pont-pont-pont”. Az anyja persze nem tud róla, de minden második pillanatba bele fut az apákba. Olykor kissé logikátlan, s fura lesz a történet, s a végkifejlet is a semmiből tör elő, semmi elővezetés vagy bevezetés nélkül.

Ehhez jön sok romantika, némi csöpögés, némi tanulság. És persze a kétpercenként felcsendülő ABBA-dalok. Az egész elég vidám valami, és senki sem veszi komolyan -talán a színészek sem. Jó volt hallani Brosnant, és Streepet énekelni, mint anno Johnny Deppet. Hiszen olyan színészek játszanak itt, mint Meryl Streep, Pierce Brosnan, Colin Firth, Julie Walters, stb. A sophie-t alakító lány nagyon nem idevaló szerintem, ő az egyetlen negatívum mint szereplő. Hasonlítani nem igazán tudnám semmihez, hiszen a Sweeney Todd nagyon más, a Hajlakkot nem láttam, a hsm meg… nagyon messze van ettől.

Negatívumként kiemelendő a bugyuta háttértáncosok szerepe, ami a színpadon jól mutatna, de itt szánalmas. A színpadon jól mutatnának a békatalpas srácok, de a tengerparton… röhejesek. Végül ebből a romantikus, vidám, komolytalan musicalből kikerekedik valami. Valahogy van egy varázsa, de szerintem ezt csak a dalok teszik, s a dalok húzzák fel a pontszámot. A dalokat bármikor szívesen meghallgatom (tulajdonképpen most is azt hallgatom), de a film csak egyszer nézős.


Néhány film #12

WALL-E – 8/10
(WALL-E – 2008)

Túl sokat vártam. Túl sokat. Túl sok éljenező kritikát olvastam, mert egy katartikus, zseniális, napokig-hatása-alatt-vagyok animációs filmet vártam, erre… erre megkaptam ezt. Jó persze, ez remek film, könnyed kikapcsolódás, de többet vártam, s emiatt vessek magamra. Mert nem minden a kidolgozás. Tény, hogy maga a kivitelezés baromi jó. Hol vagyunk már a Madagascar téglalapujjaitól?

Remekül kidolgozott animáció, zseniális karakterekkel, könnyen leegyszerűsített történet, de… valami hiányzik. Nem érzem a mély vonalakat, és egyszerűen nem jut a könnyed, szórakoztató animációs film fölé. Mert ott is vannak ám filmek, olyanok, mint a Nauszikaä. Sajnálom.

Van ugye egy elszemetesített Föld, ahonnan az emberek egy luxusűrhajóra menekültek, s ott élvezik dagadt életüket. A Földön hagyták Walll-E-t, a kis robotot, aki -miközben más szórakozik- dolgozik, és a szemetet tömöríti. Rendet rak. Azonban megérkezik Eva, az állapot-felmérő robot, s kialakul a kalamajka. Az egész filmben alig van beszéd, de igazából ez nagyon nem hiányzik. Észre sem lehet venni. Emellett egy sor jövőre utaló jóslást is lehet észrevenni, s kissé disztópikus (vagy antiutópikus) az egész.

Karakterek csodálatosan kidolgozottak, nem győzöm hangsúlyozni. Olyan Wallace és Gromit módon, s annál talán jobban is. Rendkívül kifejező és stílusos az egész Wall-E figura. Az egész könnyed kikapcsolódás, de semmi több.

Zsenikém – Az ügynök haláli – 8,5/10
(Get Smart – 2008)

Nekem tetszik a magyar alcím. Kapunk egy szórakoztató, vidám akció-vígjáték filmet. Hasonlónak kapásból a Johnny English jutott eszembe (vélemény valahol a környéken), és ez jó. Azonban ez különbözik a szokásos stíluson, és itt nem hülye a főszereplő (mint az Englishben). Hanem egyszerűen máshogy gondolkodik, máshogy fogja fel a dolgokat, és ez teszi jobbá a többi ügynök felett. Meg a filmet is ez emeli fentebb.

Látunk itt szép paródiát emellett, ami az összes Bond-klisét kifigurázza, a kütyüktől a bálon át egészen a táncig. Történetileg is a Bond-klisék teszik érdekessé. Az alap az, hogy a KAOS csoport az ügynökség nagy részét lebuktatja, és mindenkinek tudják az adatait, meg az arcát. Ellenben Max most vizsgázott, és elméletileg nem akarták ügynökké emelni, de most kell. Valamint a 99-es ügynök arcplasztikán esett át. Lehet kaszabolni az ellenséget.

Színészek is remekek, hiszen Max szerepében Steve Carellt láthatjuk (Michael Scott – Office), a 99-es nem más, mint Anne Hathaway, meg kisebb szerepekben láthatjuk Masi Okát (Hiro Nakamura – Heroes), vagy Kevin Nealont (Doug Wilson – Weeds), sőt még Bill Murray is feltűnik. Szórakoztató, na. Igazából hasonló a helyzet, mint a Vasembernél. Kellemes, szórakoztató, pihentető kikapcsolódás, jó poénokkal, s paródiákkal. Az óriási popkultúrai utalásokat meg sem említettem, elvégre volt ott a Chuck Norris poén is. Ajánlom megnézésre.

Indiana Jones és a kristálykoponya királysága – 7/10
(Indiana Jones and the Kingdom of the Crystal Skull – 2008)

ehh. Hol van már a jó öreg Indy? Hogy nem ebben a filmben az biztos. De, azért voltak itt jó pillanatok. Történetről nem szeretnék sokat beszéni, hiszen már az alapsztori is spoileres, annyira szánalmas a történet. Egyszerűen voltak olyan jelenetek, pillanatok, amik baromira nem illenének bele a jó öreg Indy filmbe. (végső jelenet… meg fás momentum?!).

A film után megjegyezték – ez de mese volt. És nem tudtam tiltakozni, hiszen mese még éppen nem, de az egész egyszerűen úgy volt megkomponálva, hogy a régi filmre akarták felépíteni az egészet. Egyszerűen nem láttam új ötletet. Itt nem kliséként vezetik be a történéseket, mint a Zsenikémbe, hanem próbálják komolyan ábrázolni, de egyszerűen majdnem folyamatosan röhögtem. Persze megvoltak a szokásos Indy poénok, amik adnak mindenkinek egy kis alaphangulatot.

Valahogy olykor az volt az érzésem, hogy a készítők meg akarták mutatni, hogy valamelyik Indy filmbe ilyen is, meg ilyen is volt, és ezt erőltetni a végéig. De ebből nem lesz film, emberek. Azonban, ha nem rajongóként, meg egy új Indy filmként vesszük az egész, már mindjárt más a helyzet. Ilyen szemszögből nézve egész jó film volt. Jó, még így is tapasztalható néhány nagy kilengés (fás esés…), de összesítve jobb. Így adnék pontszámnak 8-at, de levonok egyet a többi miatt.


A káprázat lángjai

A káprázat lángjai
(Mirage of Blaze)

Maga az anime 2002-es. Ebből le lehetne vonni a következtetést, hogy a kinézete nem igazán jó. Ezt cáfolom. Remek ábrázolás jellemzi, rendkívül hangulatos színekkel (lásd második kép). Emellett 12 részes, de azt hiszem ebből ennyi elég is volt nekem. Végig motoszkált bennem, hogy ott egy remek epizodikus animére az esély, erre fogják magukat, és egy átívelő, nagy cselekményt tesznek bele, amire minden kissé összekutyulódik.

Ohgi Takaya, a fiatal srác éli mindennapi életét, amikor egy nap találkozik Naoe Nobutsuna-val, akiről kiderül, hogy valójában életváltó, vagyis egy több száz éve halott személy él benne. Természetesen Ohgi is az. Kiderül, hogy Ohgiban egy középkori nagyúr él. Tudnia is kellene róla, de valamiért nem emlékszik semmire. A több száz éve lezajlott háború után a harc tovább folytatódik a jelen világban is, és a nagyurak Japán egész területére pályáznak.

Naoenak persze van pár társa is. Emellett van jó pár ellenség is. Legalább 4 klán pályázik a területre, és persze egymással szövetkezve akarják elérni céljukat. De ez a harc már nem fegyverekkel zajlik, hanem varázslattal, felélesztett harcosokkal. Az egészet átjárja a furcsa misztikum, és varázslat világa.

Sajnos sok szereplős a történet, és olykor nehezen jut eszünkbe, hogy az emlegetett szereplő valójában ki is. S sokszor bajban voltam, hogy az emlegetett alak kivel van, mi a célja, s egyáltalán milyen kapcsolat fűzi a többi szereplőhöz. A sorozat legnagyobb erénye a kapcsolatábrázolás. Remekül írja le Naoe és Ohgi viszonyát, hiszen olykor gyűlölik egymást, míg máskor szeretik, s emiatt olykor előkerül a ‘shounen ai’, vagyis a ‘fiú-fiú szerelem’ téma is, ami ugyan a kedvenceim közé nem tartozik, de ekkora mennyiségben még elviselem.

De valahogy az egész nekem kissé lapos, unalmas. A lelki dolgok remekek benne, s amikor van valami történés, azt is lehet élvezni, de a kettő közti részt már nehezen. Olykor előbukkannak az üresjáratok, a felesleges párbeszédek, az unalmas jelenetek.

Engem nem nyert meg magának, bár elég érdekes anime. Végig benne volt a remek epizodikus, vagy kétepizodikus történet lehetősége, miszerint egy-két epizód alatt végeznek egy-egy nagyúrral, vagy szolgájával, vagy szövetségesével, míg a végére marad mindennek az irányítója, míg a részek alatt folyamatosan kibonthatták volna a szereplőket, előhozva a szerelem, gyűlölet, múlt témát.

S így jóval kevesebb feldolgozandó szereplő jutna egy részre, és még élvezni is lehetne, de ebből nem lett semmi. Rendkívül sajnálom. Így csak 5/10.


Tervek a következő időkre

Kicsit felgyülemlett a néznivaló, szóval írok egy rendszerező posztot.
sorozatok terén. van hat résznyi (ami jelen esetben egy évad) No Heroics. mindenképp darálandó, kellemes szórakozásnak ígérkezik. de csak egy-egy délutáni epizód lesz belőle, nem hiszem, hogy darálnám. van még 7 résznyi Skins, ami az első évad végét jelenti. ebből majd egy hétvégi darálás lesz. azután ott van a Weeds harmadik évada, ami az előző után szinte kötelező. van egy The Tudors pilotom. na, ezt majd hirtelen felindulásból megvizslatom a hétvégén.
hosszabb távon a sorozatok között is akadnak kiszemeltjeim. Secret Diary of a Call Girl. több ajánlót is olvastam, biztos próbálós. Californication 2. évada. igazából nem tudom eldönteni, hogy hetente kövessem, vagy évad végén daráljam. jelen állás szerint a második lesz. How I Met Your Mother. megpróbálkozok vele szinkronosan, majd ha lemegy elég sok rész a Comedy Centralon. My Name is Earl. ugyanaz, mint a HIMYM-nél. majd ha lesz sok rész. Dead Like Me. ezt már nagyon régóta tervezem (jó, mondjuk nyár közepe óta), de még nem jutottam el odáig. namajd a jövőben. Flight of the Concords. ez is próbálós. jónak tűnik. Doctor Who 3. évada. szégyellem magam, amiért még csak az első kettővel végeztem. Arrested Development. sokaknak bejövős, alapszituáció érdekesnek tűnik. majd kiderül. valahol még van 10 résznyi Reaperöm, amit meg kellene, de ezt is majd teljes évaddal akarom. jaigen. meg megvan a Psych első évadának első kilenc része. rá kellene szánnom magam, de csak a többi után.
filmek között. na ez már nagyobb adag. van kiírva három dvdnyi film. konkrétan: Wall-E, Legenda vagyok, Indiana Jones és a kristálykoponya királysága, Johnny English, Parfüm: Egy gyilkos története, A hihetetlen Hulk, Superbad – avagy miért ciki a szex?, Alvin és a mókusok, Vadkaland, Superhero Movie, Zsenikém – Az ügynök haláli, A sötét lovag (újra), Mamma Mia!, Max Payne – Egyszemélyes háború, A Simpson család – A film, Fedőneve: Pipő, A faun labirintusa (újra). ezek a közeljövőben mindenképp. emellett még van egy A Gyűrűk Ura trilógiám is, amit mindenképp meg kellene nézni újra. meg moziba is kellene menni. de itt szentesen, elég szánalom. kicsit messzebb kellene mennem…
könyvek között is van pár kiszemeltem. ott van a Philip Pullman – Rubin és füst, ami kivégezendő. van egy olyanom, hogy Eoin Colfer – Artemis Fowl. ezt újra kellene. emellett tervezem rendelni egy Death Note mangát, konkrétan a másodikat, meg Paulo Coelhotól Az Alkimista c. könyvet. az utóbbira nagyon kíváncsi vagyok.
visszanézve van bőven mit nézni/olvasni. lesz ám kritika is.


Hugh Laurie – A balek

Hugh Laurie – A balek
(Hugh Laurie – The Gun Seller)

Mindenki Doktor House-ának első könyve, ami egy jó könyv. Jó krimi, végbeli angol humorral, de sajnos mondanom kell, hogy ez az angol humor, ami feldobja, és nélküle elég gyenge lenne. Igazából a közepe táján, nekem nagyon ellaposodott a könyv. Az angol humorbon egyre kevesebbet kapunk, ami igazából az egyre izgalmasabb, kalandosabb történetnek köszönhető.

Sajnos, az elején lévő zseniális sziporkázás, lassan el-elakadt, és kimerült egy-egy odavetett megjegyzésben. Azt hiszem, nálam ez okozta a könyv vesztét. A történet remek lenne, ha a humor mennyisége nem csökkenne folyamatosan, pedig olykor lenne lehetőség.

A történet az, amire nem igazán lehet kifogás. Remek krimi, ködös, olykor fel-felrémlő részletekkel. Tehát Thomas Lang, a cinikus angol balek belekerül egy fegyverkereskedő tervébe, amiből nem igazán tud kimászni, s miközben egyre többet tud meg a tervről, annál jobban beleesik. A nyomozás közben, belebotlik néhány eseménybe, a gyilkosságtól a terrorakcióig elég sok mindenbe.

Emellett belebotlik néhány elég csinos hölgyeménybe is. Szerintem a karakterek nem igazán szerencsések. Maga Thomas, és szinte a legtöbb karakter, eléggé unalmas számomra. Szinte már klisék. Nincsenek jól felépítve, nincs igazi, különösen jellemük, de talán pont ezért olyan valóságszerű a legtöbb jelenet.

Az egyetlen karakter, aki tetszik, az Solomon. Thomashoz hasonlóan rendkívül cinikus, és szarkasztikus személy, de sikerül hihető jellemet teremteni alá, ami nálam erősen kiemeli a mellék/főszereplők közül.

A könyvet mindenképp ajánlanám olvasásra mindazoknak, akik kedvelik az angol humort annak minden elemével, és mellette egy izgalmas történetre vágynak. Talán nem a krimik legjobbja, de minden bizonnyal az egyik legviccesebb, az biztos. Adnék rá egy gyenge 6/10-et.


Nancy ül a fűben – 2. évad

Nancy ül a fűben – 2. évad
(Weeds)

Végeztem a Weeds -vagy magyar keresztnevén: Nancy ül a fűben, vagy a 2. magyar nevén: Spangli- második évadával. Azt kell mondanom, hogy ez egy jó évad lett. Az elsőt mindenképp leelőzi. Az elsőben a fő probléma a drogokból való megélés, illetve Andy jelentette, de itt azért már előtérbe kerültek a mellékszereplők is, az ő életükkel és problémáikkal. Olvasás folytatása