Legjobb idén látott filmek – 2013

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy végre elégedett vagyok egy évvel. A tavalyi meglepően gyenge esztendő után, amikor legszívesebben első helyezettet sem hirdettem volna, idén valahogy sokkal szórakoztatóbb alkotásokat volt szerencsém megtekinteni, lényegesen erősebb műveket láttam már az első hónapokban is. Ebben persze nagy szerepe volt a váratlanul színes Oscar-szezonnak is, de amúgy is sorjáztak az igen kellemes produkciók – miközben persze azért sajnos jó néhány gyengébb is beleesett a szórásba.

A december továbbra is a pótlások hónapja volt, főleg a végén belehúztam, és a korábban kihagyott filmek közül válogattam bőséggel – irányadó ezúttal is a filmes naplóm. Következzenek tehát a legjobb idén látott alkotások, sorrendben, majd néhány külön kiemelendő. Szokás szerint csak azok játszanak, amiket idén mutattak be itthon (vagy az Egyesült Államokban).

10. Phillips kapitány (Captain Phillips)

Tom Hanks drámázik. Kategóriájában hasonló az Oscar-győztes Az Argo-akció, ám annál jóval többet mutat: a személyes, emberi nézőpont olyan feszültséget teremt, hogy a székhez szegez. Még véletlenül sem manipulatívabb a kelleténél, apró megoldásokban is nagyon kellemes meglepetéseket okoz – tulajdonképpen ennél nem is kell több.

9. Zero Dark Thirty – A bin Láden-hajsza

A megszállottság filmje, Bigelow immár értékelhető rendezésében. Nem foglal állást, s tulajdonképpen nem is bin Ládenről beszél: sokkal inkább az emberről. Így pedig nem akar pamflet lenni, elfelejti a pacifizmust vagy épp a propagandát, a maszlag helyett inkább arra koncentrál, ami fontos. Nem biztonsági játékot játszik, okosabb, mint az átlag, ezért pedig nem is arat osztatlan sikert.

8. A nyár királyai (The Kings of Summer)

A huszonévesek tinifilmje? Lehetséges egyáltalán az ilyen? Könnyed érzelmek, tinidráma és persze az utánozhatatlan hangulat – A nyár királyai néhány srácról beszél, akik kivonultak a természetbe, semmi többről. Ez pedig magával ragad mindenkit, aki még képes az ilyesmit értékelni. Igazi tinifilm, amit még nem rontott el a XXI. századi társadalom, viszont képes sallangoktól és idétlen pózoktól mentesen önmagát adni – így válik egy magával ragadóan szeretnivaló alkotássá.

7. A nyomorultak (Les Misérables)

Ilyen a filmbe oltott színház? Címszavakban: éneklés, dráma, tömeg, nagyjelenet, harci lelkület, naiv optimizmus, szerelem, díszlet, vizuális megoldások és színészek. Műfajok találkozása, hogy valami egyedit hozzon létre – ritkán sikerül az ilyesmi jól, de A nyomorultak megtalálta a tökéletes arányt. Olyan mű, amely után úgy állunk fel a székünkből, hogy valami nagyformátumút, nagyvolumenűt láttunk, valami különlegeset, amelyre nem képes minden mozifilm.

6. Köszönöm, jól (Dakujem, dobre)

Ilyen Magyarország. Ó, várjunk csak, ez Szlovákia – bár egy magyar rendező szemén át. Van itt társadalomkritika, látlelet az emberi kapcsolatokról, és egy zavaróan ismerős, ebből adódóan kissé fájó, ám mégis megmosolyogtató családtörténet, továbbá virágmintás abroszos kisvárosi vendéglő és „Megy a gőzös”-t éneklő részeg rokonok. Minden ízében ismerős, kacagtató és szomorú. Ilyet is lehet azért még csinálni Európa eme szögletében.

5. A nagy Gatsby (The Great Gatsby)

Gazdagság, fényűzés, csillogás, díszes palota, elegáns estélyek, kifogástalan társasági élet, szerető család: a látszat hatalomra jutása, az amerikai álom csődje és sikere(?). Ez A nagy Gatsby, és még több is – magával ragadó hangulat, remek színészek tolmácsolásában, mégis a stílustól lesz olyan emlékezetes. Luhrmann kiváló megoldásai mellett pedig még a giccset is elviseljük.

4. Transz (Trance)

Egy thriller, ami lüktet. A ritmusra. Az érzésekre. A hangulatra. A feszültségre. Az akcióra. A szexre. A látványra. Az audiovizuális hatásokra. Boyle néha nagyon eltalálja, hogy mit is kell csinálni: nem lesz persze tökéletes, de mégis talán a legkiforrottabb, legszórakoztatóbb alkotása. Azt hiszem, valahogy így kell XXI. századi thrillert készíteni.

3. Gravitáció (Gravity)

Bullock és Clooney az űrben, mindez Cuarón feszültségben gazdag, klausztrofób, mégis szédítő interpretációjában. Az ember csak lélegzetfojtva ül a moziban, és csodálkozik, hogy lehet ilyen csodát levetíteni. Nem mindennapi élmény, az ilyesmiért biztosan megéri moziba járni (s nem pedig a 3D miatt, ami itt is csak bazári látványosság).

2. A nagy szépség (La grande bellazza)

Film, amit a sznobériám miatt néztem meg – és milyen jól tettem! Miután olyan sokan áradoztak róla, nekem is muszáj volt belemerülnöm Róma egyedi, varázslatos és magával ragadó világába, ahol érzelmek vetélkednek a valósággal. Mert ilyenek vagyunk mi, ilyen a modern szépség. Nem érettem mindent, de nem is ez a fontos – hanem az a zsenialitás, amit Sorrentino átad. Tulajdonképpen miért is nem A nagy szépség lett az első? Jaigen, már tudom.

1. Django elszabadul (Django Unchained)

Január óta csak egyetlen filmet láttam, ami meg tudta volna közelíteni az idei (illetve lényegében tavalyi) Tarantino-művet. A szokásos manírokkal telített, mégis váratlanul humoros, közben érzelemdús és őrült, zseniális párbeszédekkel, ötletekkel és színészekkel dúsított, hamisítatlan mozi, maga a nagybetűs Élmény. Avagy Tarantino megint megcsinálta.

Egyéb kategóriák

A fentieken felül is akad még néhány film, amely mindenképpen érdemes kiemelésre.

Az év animációs filmje: Hotel Transylvania  – tavalyi, de csak azért mert az ideiek gyakorlatilag kivétel nélkül tragikusak voltak

Az év akciófilmje: RED 2 – az ilyesmi még működőképes az akciófilmek műfajában, ha más már nem is

Az év romantikus filmje: Exek és szeretők (Enough Said) – Gandolfini utolsója magával ragadóan bájos

Az év legszórakoztatóbb blockbustere: Sötétségben – Star Trek (Star Trek Into Darkness) – Abrams továbbra is állati szórakoztató dolgokat csinál

Az év szuperhősös filmje: Vasember 3 (Iron Man 3) – ez azért nem egy erős eredmény az idei mezőnyben

Az év látványa: Tűzgyűrű (Pacific Rim) – gigantikus robotok és óriási űrlények! mi kell még? még csak túl sokat sem akart

Az év legkellemesebb meglepetése: Szemfényvesztők (Now You See Me) – a semmiből jött, és valami döbbenetes szórakoztató volt

Az év legegyedibb hangú csodája: A messzi dél vadjai (Beasts of the Southern Wild) – csodásan, varázslatosan mutatja be azt a furcsaságot, amit életnek nevezünk

Az év kihagyott lehetősége: Z világháború (World War Z) – néha okos és szórakoztató volt, de nem eléggé és nem mindig

Az év legnagyobb csalódása: A hobbit – Smaug pusztasága (The Hobbit: The Desolation of Smaug) – bár alapvetően nem volt rossz, de azért nem is ilyet vártunk

Az év legrosszabb filmje: Az elnök végveszélyben (White House Down) – volt néhány jelentkező a posztra, de azért ez fájt a legjobban


Újoncok: 2013/14

Már jó ideje véget ért az upfronts, megtudtuk, hogy mely sorozatokat nézhetjük a jövő évad során is, s melyektől kell búcsúznunk, ráadásul az is kiderült, hogy melyek lesznek az újonc szériák. Ezek közül válogattam, hogy melyek érdekelnek, melyek lesznek azok, amelyeket feltehetően ősztől vagy tavasztól kezdve követni fogok.

NBC

Dracula: vámpírok és viktoriánus London. Szerelemmel. Szerintem is rosszul hangzik, de muszáj lesz vele próbálkozni. 2013 ősz.

Crisis: reflexszerű bukásra és középszerűségre ítélt high concept? És abból is az unalmasnak tűnő fajtából? Bízok abban, hogy nem, de… félek. 2014 tavasz.

Crossbones: Kalózok! Innentől az sem érdekel, ha rossznak tűnik (amúgy nem), akkor is megadom az esélyt. Azért John Malkovich jó Feketeszakáll lehet. 2014 tavasz.

Believe: már megint high conceptnek kinéző… és nyomozós? Akkor duplán félek. De egy próbát megér, mert ígéretes is lehet. Aztán úgyis csalódok. 2014 tavasz.

FOX

Sleepy Hollow: ígéretesnek tűnik, de nem is tudom, miért. Hiszen nyomozós, viszont van némi misztikum és egy Fejnélküli Lovas. Talán. 2013 ősz.

ABC

Resurrection: halottak jönnek vissza a valóságban? Ez jó is lenne, de valami mégis taszít. Talán az országos csatorna, talán az elképzelt minőség… Próbálkozni fogok azért. 2014 tavasz.

Mind Games: problémamegoldó-ügynökséges történetből most érkezett a Ray Donovan kábelen – biztos kell egy országos is? Plusz epizodikus. A koncepcióban van lehetőség, de miért midseason? 2014 tavasz.

Once Upon A Time in Wonderland: de csak mert a szimpla Once Upon a Time is (még) heti nézős. És hát Csodaország, amit viszont szeretünk. 2013 ősz.

Marvel’s Agents of SHIELD: a cím mindent elmond? Már az ötlet miatt is megadom az esélyt, remélem lesz benne erő és ötlet, mert könnyen középszerű epizodikus is lehet. 2013 ősz.

CBS

Hostages: minimális az érdeklődésem, de egy jó morális dilemmás thriller működhet. Csak CBS. És orvosos. 2013 ősz.

CW

The Originals: a The Vampire Diaries épp csak, hogy felül van a heti nézős szinten, viszont a jó karakterekkel spin-off lesz. Lehet váltani fogok? Egy próba viszont biztos. 2013 ősz.

The Tomorrow People: huhh, de rosszul hangzik egy különleges képességes high concept a CW-n. Azért az esély adott. 2013 ősz.

Star-Crossed: a pilotnak megy az esély, de egy űrlényes romantikus sorozat biztos, hogy nem a zsánerem. De hát, ki tudja. 2014 tavasz.

The 100: a három CW-s sci-fi közül ennek a legjobb talán az alapkoncepciója, de még mindig csöpögésre gyanakszom. A pilot után aztán úgyis kiszállok. 2014 tavasz.


Legjobb idén látott filmek – 2012

Újabb év telt el, és kicsit felemás érzéseim vannak a látott filmekkel kapcsolatban. Az idei esztendőt inkább a blockbusterek, popcorn-filmek évének éreztem (ez erősen látszik a toplistámon is – érdekes, tavaly pont fordított volt az arány), mintha nem nagyon jutottak volna el a hozzánk az igazi drámák. Az Oscar-szezon is inkább a feelgood, könnyed, kommersz darabokról szólt, míg a következő díjszezon alkotásaira már nem jutott időm. Az első helyezetten sokat gondolkodtam, mivel valahogy egyik produkciót sem éreztem annyira jónak, hogy az év filmjének kiáltsam ki, de azért mégis szerettem volna kiosztani a helyet, így került az első helyre az, aki.

Decemberben pótoltam bőségben, annyi filmet láttam 31 nap alatt, mint a korábbi öt hónapon át összesen, de legalább a közepes és rossz alkotások mellett kiválóak is becsúsztak. Különösen furcsa, hogy második megtekintésre minden jobban tetszett, sok film csak így került újra a toplista közelébe. Szokás szerint csak azok játszanak, amit idén mutattak be itthon(, vagy az Egyesült Államokban) , a top 10 mögött néhány egyéb kiemelendő alkotással.

10. Prometheus

Nem vagyok nagy alien rajongó, nem is vártam a filmet, ráadásul elég vegyes visszhangja volt, így csak decemberben sikerült pótolni. Annál jobban meg is lepett, ugyanis egy kellemesen szórakoztató, érdekes kérdéseket feszegető és ügyesen elkészített filmet láthattam, kár az utolsó fél percért.

9. Win Win

Tavalyi dramedy, méghozzá olyan hangulatos, hogy sokáig emlékezetes marad. Valósághű, természetes pillanatok, minden felesleges sallangtól mentesen, remek színészek és szerethető karakterek jellemezik, érdemes vele megpróbálkozni.

8. Az erő krónikája (Chronicle)

Hatalmas meglepetés, ugyanis nem sokat vártam ettől a fiatal szuperhősöket bemutató filmtől. Kis költségvetés, meglepően elviselhető kézi kamerás stílus, amely elsősorban karakterekre koncentrál. Frissítő és üdítő ez egy szuperprodukciókkal teli évadban, nagyon élveztem.

7. A csodálatos Pókember (The Amazing Spider-Man)

A másik meglepetés. A korábbi Pókemberek után nem sokat vártam, erre egy minden korábbinál szerethetőbb, lendületesebb és fiatalosabb szuperhősös történetet kaptam. Szimpatikus színészek, kellemes cselekmény, érdekes megvalósítás, engem könnyedén magával ragadott.

6. A leleményes Hugo (Hugo)

A díjszezon juttatta reflektorfénybe Scorsese új alkotását, mely szerethető légkört, hangulatos múltidézést és szimpatikus szereplőket hozott magával. A finom nosztalgia mellett nem maradnak el az érdekes gondolatok sem, sokkal kevésbé gyerekfilm, mint ahogy látszik.

5. Suszter, szabó, baka, kém (Tinker Tailor Soldier Spy)

Elsőre annyira nem ragadott meg, de második megtekintésre már teljesen beszippantott ez a szürke, rideg, hidegháborús atmoszféra. Parádés szereposztás, lassú, de átgondolt történet és a már említett hihetetlen hangulat jellemzi. Olyan kémfilm, ami még sokáig alapvetés lesz a műfajban.

4. Sherlock Holmes 2. – Árnyjáték (A Game of Shadows)

Eszméletlenül pontosan összerakott alkotás, kiválóan adagolt (és hibátlanul megvalósított) akcióval, ami nem nélkülözi a kalandot vagy a humort sem. Talán még jobb is, mint az előző Holmes, már ha ez egyáltalán lehetséges. Remek karakterek, csavaros krimi, mindenképpen érdemes folytatni annak, aki már az előzőt is kedvelte.

3. Bosszúállók (The Avengers)

Elsőre nem volt olyan hatású, mint szerettem volna – valószínűleg egyszerűen csak a várakozásaim miatt. Így kicsit leülepedve újranéztem, és mivel már tudtam mire számítsak, lenyűgözően jól szórakoztam. Sok karakter, köztük érdekes és kevésbé érdekes, de mindenkire a megfelelő idő jutott, miközben a történet izgalmas, a látvány pedig ámulatba ejtőnek bizonyult. Az év egyik legjobbja.

2. A sötét lovag – Felemelkedés (The Dark Knight Rises)

Szintén az elvárások problémájába estem, a gyakorlatilag hibátlan második rész után a harmadiktól is valami hasonlót vártam. Nem kaptam, de a második megnézésre már elfogadtam problémás részeit, így végül nagyon élveztem. Batman karaktere révbe ér, egy újabb őrült akarja elpusztítani a Gothamet, mindezt izgalmas, feszült és rendkívül látványos módon.  Hatásos és szuggesztív élmény, egyben lezárása egy fontos trilógiának.

1. Felhőatlasz (Cloud Atlas)

Nem vagyok benne biztos, hogy megérdemli az első helyet, de jobb filmet nem láttam idén. Izgalmasan kusza, magával ragadóan érdekes és szédítően varázslatos alkotás, tele furcsánál furcsább pillanatokkal, különböző stílusokkal, nyakon öntve mindez némi filozófiával. A történetszálak, színészek és karakterek kavalkádja valami különlegeset hoz létre, amit még sokszor kell újranézni.

Egyéb kategóriák

A fentieken felül is akad még néhány film, amely mindenképpen érdemes kiemelésre.

Kezdve rögtön az Oscar-szezon hangulatos műveivel, melyek ha nem is hibátlanok, azért érdemes őket megnézni. Az Utódok (The Descendants), az Egy hét Marilynnel (My Week with Marilyn), A némafilmes (The Artist) és a Pénzcsináló (Moneyball) is mindenképpen megér egy-két órát.

Az év animációs filmje: Tintin kalandjai (The Adventures of Tintin) – kicsit csalás, mert már tavalyi, de én csak idén láttam, viszont mindenképpen fergeteg szórakozás

Az év akciófilmje: A feláldozhatók 2 (The Expendables 2) – észveszejtő hommage, tele utalásokkal, tesztoszteronnal és kemény akcióval

Az év vígjátéka: A diktátor (The Dictator) – Sacha Baron Cohen stílusát nem mindig kedvelem, de most talált a polkorrektséget nélkülöző, elszállt filmjével

Az év science fictionje: Looper – A jövő gyilkosa – a Prometheus mellett a másik meglepő sci-fi, ami ha nem is tökéletes, de kellemesen szórakoztató volt

Az év látványa: John Carter / Csatahajó (Battleship) – egyik sem egy zseniális alkotás, a forgatókönyv sok sebből vérzik, de látványban verhetetlenek

Az év kihagyott lehetősége: Az éhezők viadala (The Hunger Games) – másodjára ez is jobban tetszett, ám még így is lehetett volna sokkal-sokkal jobb

Az év legelszálltabb popcorn-filmje: Abraham Lincoln, a vámpírvadász – az amerikai elnök vámpírokat gyilkol egy hatalmas baltával! azért minden más tragikus

Az év legnagyobb csalódása: Ted  – olyan sok pozitívumot hallottam róla, hogy azt hittem jó lesz, pedig rém unalmasnak tűnt

Az év legrosszabb filmje: Lorax (The Lorax) – animáció, mely csak 8 év alatt élvezhető, felette már nagyon idegesítő

Boldog új évet kívánok mindenkinek!


Mozis hölgyek 2012-ben

2012 felemás év a filmek tekintetében, de erről majd bővebben a filmes toplistánál. Viszont az mindenképpen elmondható, hogy gyönyörű hölgyekből nem volt hiány – íme az idei összeállításom, szokás szerint csak olyan filmekből válogatva, amit idén megtekintettem.

10. Emily Blunt

Az angol színésznőt már több filmben is volt szerencsém látni, idén a Looper című alkotásban játszott emlékezetesen.

Bővebben


Sorozatos hölgyek 2012-ben

Eltelt egy újabb év, s az általam nézett sorozatokban még mindig csodálatos hölgyek szerepelnek. Íme az idei válogatás, szokás szerint csak a nézett sorozataimból keresgélve.

10. Karen Gillan

A Doctor Who-ban találkozhatunk a hölggyel, idén sajnos még elég kevés epizódban.

Bővebben


Újoncok: 2012/13

Véget ért az upfronts, megtudtuk, hogy mely sorozatokat nézhetjük a jövő évad során is, s melyektől kell búcsúznunk, ráadásul az is kiderült, hogy melyek lesznek az újonc szériák. Ezek közül válogattam, hogy melyek érdekelnek, melyek lesznek azok, amelyeket feltehetően ősztől vagy tavasztól kezdve követni fogok.

NBC

Revolution: megszűnik az elektromosság a Földön, ami feltehetően elég sok problémát okoz. Az esemény után 15 évvel járunk, néhány túlélő kalandjait követhetjük nyomon. Végülis mi kellhet még egy érdekes koncepcióhoz? 2012 ősz.

Hannibal: egy nyomozó és a legendás pszichiáter. Sajnos nyomozós, ami miatt rögtön kevésbé várom, de hátha lesz elég az ötletben, hogy részeken át kitartson. 2013 tavasz.

FOX

The Following: sorozatgyilkosok szövetsége, nyomukban az FBI. Nagyon remélem, hogy nem lesz túl epizodikus, különben halálra fogom unni magam. De legalább ott van Kevin Bacon. 2013 tavasz.

ABC

Last Resort: egy tengeralattjáró utasai egy szigeten kötnek ki, s próbálnak valahogy hazajutni. Így hirtelen nagyon Lost hangulatúnak tűnik, de gondolom nem lesz túl misztikus a sztori, viszont így meg muszáj lesz szappannal kitölteni az időt. Ne legyen igazam. 2012 ősz.

666 Park Avenue: egy szó szerint ördögi üzleteket kötő lakástulajdonos. A felütés lehet érdekes és Terry O’Quinn neve is pozitívum, de tippre egy-két részig bírom majd az epizodikusságot. 2012 ősz.

Nashville: két énekesnőről szóló sorozat, látszólag rendkívül béna kivitelezésben. De country, így eleve plusz pontokkal indul, s még jó is lehet. 2012 ősz.

Red Widow: a családi üzletbe (értsd: maffia) beszálló anya. Ha komolyra veszik a figurát, akkor kár volt országos televízióra tenni, ha pedig inkább humorosra, akkor még szórakozhatunk remekül. 2013 tavasz.

Zero Hour: világméretű rejtélyre akad egy természetfelettivel is foglalkozó szkeptikus férfi. A legegyszerűbb high concept felütés, de ha kellemes a megvalósítás, én vevő leszek rá. 2013 tavasz.

CBS

Elementary: modern Sherlock Holmes sorozat, bár fogalmam sincs, hogy ez miben fog megmutatkozni a neveken kívül. Nagyjából egy részt jósolok neki, legalábbis kétlem, hogy a brit Sherlock nyomába tudna érni. 2012 ősz.

Vegas: ’60-as évek és a vegasi gengszterek. Pillanatok alatt megnyertek, pedig akkor még az ismert arcokkal teli szereplőgárdát sem láttam. 2012 ősz.

CW

Arrow: a képregénybeli Zöld Íjász kalandjai. Nappal playboy, éjjel gonosztevőket keres. A Smallville nem volt rossz, s ugyan sajnálom, hogy nincs köze hozzá, de jól is elsülhet az Arrow. 2012 ősz.

Beauty & The Beast: a nyomozónőt évekkel korábban megmentette egy doktor, aki egyébként át szokott változni valami szörnnyé. Mivel CW, ezért tele lesz romantikus szenvelgéssel, de érdekesnek tűnik annyira, hogy adjak neki egy esélyt. 2012 ősz.

Cult: “sorozat a sorozatban” felütésű high concept széria. A csatorna miatt továbbra is félelmeim is vannak, de ki tudja. 2012. tavasz.


Win Win

Win Win
(Win Win – 2011)

Thomas McCarthy neve eddig nem sokat mondott számomra, hiszen egyedül a hangulatos Up!-ot láttam, melynek a forgatókönyvét jegyzi. Most az írás mellett a rendezőséget is elvállalta, ráadásul a főszerepben Paul Giamattit láthatjuk, akinek viszont már sok kiváló filmet köszönhetünk. A tavalyi év során számos kritikus megkedvelte a Win Wint, ezért is figyeltem fel rá, s azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem bánom a megnézését, egy egészen szórakoztató feelgood drámát nézhetnek meg az érdeklődők.

Mike Flaherty életét követhetjük figyelemmel, aki a délelőttök során ügyvédi praxisát gyakorolja – bár nincs túl sok ügyfele -, a délutánonként pedig birkózóedzőként tevékenykedik. Családjával ugyan boldogok, de mégis pénzszűkében vannak, így Mike úgy dönt, hogy elvállalja egy öreg férfi gyámságát a neki juttatott pénzösszegért cserébe, még ha ez nem is túl legális. Amikor azonban felbukkan a férfi unokája, miszerint elszökött otthonról,  a gondok csak fokozódnak, habár hamarosan kiderül, hogy a fiú nagyszerű sportoló.

A független filmek hatalmas erénye, hogy nem akarnak igazán meghatóak és szentimentálisak lenni, inkább csak nyugodt tempóban mesélni, valósághű és természetes pillanatokkal. A Win Win esetében is ez történik, egyszerre lehetünk tanúi egy fejlődéstörténetnek, egy családi drámának és egy sportfilmnek, de minden összhangban van, nem lesz giccses vagy könnyfakasztó, megmarad a maga életű stílusában.

A karakterek gyakorlatilag az első pillanattól megkedvelhetőek, reakcióik és gesztusaik olyanok, mint a való életben, noha ez leginkább a színészeknek köszönhető. Paul Giamatti csak ritkán jut főszerephez, de akkor megmutatja tehetségét, ezúttal is nagyszerűen játszott. A többiekre sem lehet panasz, akadnak nevesebb mellékalakok is, de azért az unoka szerepében, Alex Shaffer volt a másik kiemelkedő.

Mindenképpen megérte megnézni a Win Wint, a tavalyi filmben egy érdekes történetű, hangulatos stílusban előadott feelgood drámát láthattam, kiváló színészek tolmácsolásában. A valósághű környezet és a természetes pillanatok sokat segítettek az igazi szórakozásban, én nagyon élveztem. Pontszámilag talán 8,5/10.


Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.