Legjobb idén látott filmek – 2012

Újabb év telt el, és kicsit felemás érzéseim vannak a látott filmekkel kapcsolatban. Az idei esztendőt inkább a blockbusterek, popcorn-filmek évének éreztem (ez erősen látszik a toplistámon is – érdekes, tavaly pont fordított volt az arány), mintha nem nagyon jutottak volna el a hozzánk az igazi drámák. Az Oscar-szezon is inkább a feelgood, könnyed, kommersz darabokról szólt, míg a következő díjszezon alkotásaira már nem jutott időm. Az első helyezetten sokat gondolkodtam, mivel valahogy egyik produkciót sem éreztem annyira jónak, hogy az év filmjének kiáltsam ki, de azért mégis szerettem volna kiosztani a helyet, így került az első helyre az, aki.

Decemberben pótoltam bőségben, annyi filmet láttam 31 nap alatt, mint a korábbi öt hónapon át összesen, de legalább a közepes és rossz alkotások mellett kiválóak is becsúsztak. Különösen furcsa, hogy második megtekintésre minden jobban tetszett, sok film csak így került újra a toplista közelébe. Szokás szerint csak azok játszanak, amit idén mutattak be itthon(, vagy az Egyesült Államokban) , a top 10 mögött néhány egyéb kiemelendő alkotással.

10. Prometheus

Nem vagyok nagy alien rajongó, nem is vártam a filmet, ráadásul elég vegyes visszhangja volt, így csak decemberben sikerült pótolni. Annál jobban meg is lepett, ugyanis egy kellemesen szórakoztató, érdekes kérdéseket feszegető és ügyesen elkészített filmet láthattam, kár az utolsó fél percért.

9. Win Win

Tavalyi dramedy, méghozzá olyan hangulatos, hogy sokáig emlékezetes marad. Valósághű, természetes pillanatok, minden felesleges sallangtól mentesen, remek színészek és szerethető karakterek jellemezik, érdemes vele megpróbálkozni.

8. Az erő krónikája (Chronicle)

Hatalmas meglepetés, ugyanis nem sokat vártam ettől a fiatal szuperhősöket bemutató filmtől. Kis költségvetés, meglepően elviselhető kézi kamerás stílus, amely elsősorban karakterekre koncentrál. Frissítő és üdítő ez egy szuperprodukciókkal teli évadban, nagyon élveztem.

7. A csodálatos Pókember (The Amazing Spider-Man)

A másik meglepetés. A korábbi Pókemberek után nem sokat vártam, erre egy minden korábbinál szerethetőbb, lendületesebb és fiatalosabb szuperhősös történetet kaptam. Szimpatikus színészek, kellemes cselekmény, érdekes megvalósítás, engem könnyedén magával ragadott.

6. A leleményes Hugo (Hugo)

A díjszezon juttatta reflektorfénybe Scorsese új alkotását, mely szerethető légkört, hangulatos múltidézést és szimpatikus szereplőket hozott magával. A finom nosztalgia mellett nem maradnak el az érdekes gondolatok sem, sokkal kevésbé gyerekfilm, mint ahogy látszik.

5. Suszter, szabó, baka, kém (Tinker Tailor Soldier Spy)

Elsőre annyira nem ragadott meg, de második megtekintésre már teljesen beszippantott ez a szürke, rideg, hidegháborús atmoszféra. Parádés szereposztás, lassú, de átgondolt történet és a már említett hihetetlen hangulat jellemzi. Olyan kémfilm, ami még sokáig alapvetés lesz a műfajban.

4. Sherlock Holmes 2. – Árnyjáték (A Game of Shadows)

Eszméletlenül pontosan összerakott alkotás, kiválóan adagolt (és hibátlanul megvalósított) akcióval, ami nem nélkülözi a kalandot vagy a humort sem. Talán még jobb is, mint az előző Holmes, már ha ez egyáltalán lehetséges. Remek karakterek, csavaros krimi, mindenképpen érdemes folytatni annak, aki már az előzőt is kedvelte.

3. Bosszúállók (The Avengers)

Elsőre nem volt olyan hatású, mint szerettem volna – valószínűleg egyszerűen csak a várakozásaim miatt. Így kicsit leülepedve újranéztem, és mivel már tudtam mire számítsak, lenyűgözően jól szórakoztam. Sok karakter, köztük érdekes és kevésbé érdekes, de mindenkire a megfelelő idő jutott, miközben a történet izgalmas, a látvány pedig ámulatba ejtőnek bizonyult. Az év egyik legjobbja.

2. A sötét lovag – Felemelkedés (The Dark Knight Rises)

Szintén az elvárások problémájába estem, a gyakorlatilag hibátlan második rész után a harmadiktól is valami hasonlót vártam. Nem kaptam, de a második megnézésre már elfogadtam problémás részeit, így végül nagyon élveztem. Batman karaktere révbe ér, egy újabb őrült akarja elpusztítani a Gothamet, mindezt izgalmas, feszült és rendkívül látványos módon.  Hatásos és szuggesztív élmény, egyben lezárása egy fontos trilógiának.

1. Felhőatlasz (Cloud Atlas)

Nem vagyok benne biztos, hogy megérdemli az első helyet, de jobb filmet nem láttam idén. Izgalmasan kusza, magával ragadóan érdekes és szédítően varázslatos alkotás, tele furcsánál furcsább pillanatokkal, különböző stílusokkal, nyakon öntve mindez némi filozófiával. A történetszálak, színészek és karakterek kavalkádja valami különlegeset hoz létre, amit még sokszor kell újranézni.

Egyéb kategóriák

A fentieken felül is akad még néhány film, amely mindenképpen érdemes kiemelésre.

Kezdve rögtön az Oscar-szezon hangulatos műveivel, melyek ha nem is hibátlanok, azért érdemes őket megnézni. Az Utódok (The Descendants), az Egy hét Marilynnel (My Week with Marilyn), A némafilmes (The Artist) és a Pénzcsináló (Moneyball) is mindenképpen megér egy-két órát.

Az év animációs filmje: Tintin kalandjai (The Adventures of Tintin) – kicsit csalás, mert már tavalyi, de én csak idén láttam, viszont mindenképpen fergeteg szórakozás

Az év akciófilmje: A feláldozhatók 2 (The Expendables 2) – észveszejtő hommage, tele utalásokkal, tesztoszteronnal és kemény akcióval

Az év vígjátéka: A diktátor (The Dictator) – Sacha Baron Cohen stílusát nem mindig kedvelem, de most talált a polkorrektséget nélkülöző, elszállt filmjével

Az év science fictionje: Looper – A jövő gyilkosa – a Prometheus mellett a másik meglepő sci-fi, ami ha nem is tökéletes, de kellemesen szórakoztató volt

Az év látványa: John Carter / Csatahajó (Battleship) – egyik sem egy zseniális alkotás, a forgatókönyv sok sebből vérzik, de látványban verhetetlenek

Az év kihagyott lehetősége: Az éhezők viadala (The Hunger Games) – másodjára ez is jobban tetszett, ám még így is lehetett volna sokkal-sokkal jobb

Az év legelszálltabb popcorn-filmje: Abraham Lincoln, a vámpírvadász – az amerikai elnök vámpírokat gyilkol egy hatalmas baltával! azért minden más tragikus

Az év legnagyobb csalódása: Ted  – olyan sok pozitívumot hallottam róla, hogy azt hittem jó lesz, pedig rém unalmasnak tűnt

Az év legrosszabb filmje: Lorax (The Lorax) – animáció, mely csak 8 év alatt élvezhető, felette már nagyon idegesítő

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Mozis hölgyek 2012-ben

2012 felemás év a filmek tekintetében, de erről majd bővebben a filmes toplistánál. Viszont az mindenképpen elmondható, hogy gyönyörű hölgyekből nem volt hiány – íme az idei összeállításom, szokás szerint csak olyan filmekből válogatva, amit idén megtekintettem.

10. Emily Blunt

Az angol színésznőt már több filmben is volt szerencsém látni, idén a Looper című alkotásban játszott emlékezetesen.

Sorozatos hölgyek 2012-ben

Eltelt egy újabb év, s az általam nézett sorozatokban még mindig csodálatos hölgyek szerepelnek. Íme az idei válogatás, szokás szerint csak a nézett sorozataimból keresgélve.

10. Karen Gillan

A Doctor Who-ban találkozhatunk a hölggyel, idén sajnos még elég kevés epizódban.

Újoncok: 2012/13

Véget ért az upfronts, megtudtuk, hogy mely sorozatokat nézhetjük a jövő évad során is, s melyektől kell búcsúznunk, ráadásul az is kiderült, hogy melyek lesznek az újonc szériák. Ezek közül válogattam, hogy melyek érdekelnek, melyek lesznek azok, amelyeket feltehetően ősztől vagy tavasztól kezdve követni fogok.

NBC

Revolution: megszűnik az elektromosság a Földön, ami feltehetően elég sok problémát okoz. Az esemény után 15 évvel járunk, néhány túlélő kalandjait követhetjük nyomon. Végülis mi kellhet még egy érdekes koncepcióhoz? 2012 ősz.

Hannibal: egy nyomozó és a legendás pszichiáter. Sajnos nyomozós, ami miatt rögtön kevésbé várom, de hátha lesz elég az ötletben, hogy részeken át kitartson. 2013 tavasz.

FOX

The Following: sorozatgyilkosok szövetsége, nyomukban az FBI. Nagyon remélem, hogy nem lesz túl epizodikus, különben halálra fogom unni magam. De legalább ott van Kevin Bacon. 2013 tavasz.

ABC

Last Resort: egy tengeralattjáró utasai egy szigeten kötnek ki, s próbálnak valahogy hazajutni. Így hirtelen nagyon Lost hangulatúnak tűnik, de gondolom nem lesz túl misztikus a sztori, viszont így meg muszáj lesz szappannal kitölteni az időt. Ne legyen igazam. 2012 ősz.

666 Park Avenue: egy szó szerint ördögi üzleteket kötő lakástulajdonos. A felütés lehet érdekes és Terry O’Quinn neve is pozitívum, de tippre egy-két részig bírom majd az epizodikusságot. 2012 ősz.

Nashville: két énekesnőről szóló sorozat, látszólag rendkívül béna kivitelezésben. De country, így eleve plusz pontokkal indul, s még jó is lehet. 2012 ősz.

Red Widow: a családi üzletbe (értsd: maffia) beszálló anya. Ha komolyra veszik a figurát, akkor kár volt országos televízióra tenni, ha pedig inkább humorosra, akkor még szórakozhatunk remekül. 2013 tavasz.

Zero Hour: világméretű rejtélyre akad egy természetfelettivel is foglalkozó szkeptikus férfi. A legegyszerűbb high concept felütés, de ha kellemes a megvalósítás, én vevő leszek rá. 2013 tavasz.

CBS

Elementary: modern Sherlock Holmes sorozat, bár fogalmam sincs, hogy ez miben fog megmutatkozni a neveken kívül. Nagyjából egy részt jósolok neki, legalábbis kétlem, hogy a brit Sherlock nyomába tudna érni. 2012 ősz.

Vegas: ’60-as évek és a vegasi gengszterek. Pillanatok alatt megnyertek, pedig akkor még az ismert arcokkal teli szereplőgárdát sem láttam. 2012 ősz.

CW

Arrow: a képregénybeli Zöld Íjász kalandjai. Nappal playboy, éjjel gonosztevőket keres. A Smallville nem volt rossz, s ugyan sajnálom, hogy nincs köze hozzá, de jól is elsülhet az Arrow. 2012 ősz.

Beauty & The Beast: a nyomozónőt évekkel korábban megmentette egy doktor, aki egyébként át szokott változni valami szörnnyé. Mivel CW, ezért tele lesz romantikus szenvelgéssel, de érdekesnek tűnik annyira, hogy adjak neki egy esélyt. 2012 ősz.

Cult: “sorozat a sorozatban” felütésű high concept széria. A csatorna miatt továbbra is félelmeim is vannak, de ki tudja. 2012. tavasz.

Win Win

Win Win
(Win Win – 2011)

Thomas McCarthy neve eddig nem sokat mondott számomra, hiszen egyedül a hangulatos Up!-ot láttam, melynek a forgatókönyvét jegyzi. Most az írás mellett a rendezőséget is elvállalta, ráadásul a főszerepben Paul Giamattit láthatjuk, akinek viszont már sok kiváló filmet köszönhetünk. A tavalyi év során számos kritikus megkedvelte a Win Wint, ezért is figyeltem fel rá, s azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem bánom a megnézését, egy egészen szórakoztató feelgood drámát nézhetnek meg az érdeklődők.

Mike Flaherty életét követhetjük figyelemmel, aki a délelőttök során ügyvédi praxisát gyakorolja – bár nincs túl sok ügyfele -, a délutánonként pedig birkózóedzőként tevékenykedik. Családjával ugyan boldogok, de mégis pénzszűkében vannak, így Mike úgy dönt, hogy elvállalja egy öreg férfi gyámságát a neki juttatott pénzösszegért cserébe, még ha ez nem is túl legális. Amikor azonban felbukkan a férfi unokája, miszerint elszökött otthonról,  a gondok csak fokozódnak, habár hamarosan kiderül, hogy a fiú nagyszerű sportoló.

A független filmek hatalmas erénye, hogy nem akarnak igazán meghatóak és szentimentálisak lenni, inkább csak nyugodt tempóban mesélni, valósághű és természetes pillanatokkal. A Win Win esetében is ez történik, egyszerre lehetünk tanúi egy fejlődéstörténetnek, egy családi drámának és egy sportfilmnek, de minden összhangban van, nem lesz giccses vagy könnyfakasztó, megmarad a maga életű stílusában.

A karakterek gyakorlatilag az első pillanattól megkedvelhetőek, reakcióik és gesztusaik olyanok, mint a való életben, noha ez leginkább a színészeknek köszönhető. Paul Giamatti csak ritkán jut főszerephez, de akkor megmutatja tehetségét, ezúttal is nagyszerűen játszott. A többiekre sem lehet panasz, akadnak nevesebb mellékalakok is, de azért az unoka szerepében, Alex Shaffer volt a másik kiemelkedő.

Mindenképpen megérte megnézni a Win Wint, a tavalyi filmben egy érdekes történetű, hangulatos stílusban előadott feelgood drámát láthattam, kiváló színészek tolmácsolásában. A valósághű környezet és a természetes pillanatok sokat segítettek az igazi szórakozásban, én nagyon élveztem. Pontszámilag talán 8,5/10.

Tintin kalandjai

Tintin kalandjai
(The Adventures of Tintin: The Secret of the Unicorn – 2011)

A 2011-es év Steven Spielberg számára az ellentmondások jegyében telt. Ugyan a Hadak útján című rendezése a kritikusok és szakmabeliek többségének kifejezetten nem tetszett (én magam sem voltam elragadtatva a szentimentális filmeposztól), végül hat Oscar-jelölést is be tudott zsebelni. Ezzel szemben a Tintin kalandjairól az interneten böngészve számtalan pozitív véleményt lehetett olvasni, ám az amerikai filmakadémia mégis mindösszesen egy kategóriában tartotta esélyesnek az aranyszobrocskára (az is a zenéért járt volna). De ez nekünk, az érdeklődő nézőknek különösebb fontossággal nem bír – az viszont annál inkább, hogy az animációs mű rendkívül szórakoztatóan sikerült, bátran ajánlom az egész családnak.

A teljes cikk az ekulturán olvasható.

Awake – kasza 4 rész után

Awake – 4 rész után
(Awake)

Kicsit nehéz eldönteni, hogy mi is történt a sorozattal. Nem változott az alaptörténet, nem tudtunk meg semmi újat, a nyomozásra továbbra is elég figyelmet fordítanak – egyszerűen a negyedik rész után úgy éreztem, hogy mindez már kevés nekem, inkább nem folytatom.

Félek, hiába az érdekesnek tűnő alapötlet, de talán nem lehet belőle túl sok mindent kihozni. Nem derülhet ki, hogy melyik világ az igazi és melyik az álom, így csak a főszereplő drámáját ismételgethetik folyton-folyvást. Nem nagyon mesélheti el senkinek, hogy egyszerre két univerzumban él, a pszichológusok is inkább csak önmagukat kezdik ismételni, nehéz kilépni ebből a helyzetből.

A nyomozásokkal próbálnak némi színt vinni az unalomba fulladó történetekbe, amely műfaj nálam nem szokott működni, legfeljebb háttérzajként. A párhuzamos valóságok közti hasonlóságok segítik a rendőrök munkáját, de hiába van két ügy is egy részben, nem lesz tőle izgalmasabb a légkör, a 40 percet szinte végig unatkozom. A negyedik epizód volt a mélypont, a karakterek közti melodráma mellett az esetek is rém unalmasak voltak, feleslegesnek tartom a folytatást.

Az Awake jól indult, a profi és precíz megvalósítás maradt is, de nekem ez már nagyon kevésnek tűnt. Az ügyek nem rosszak, de nem is marasztalnak, a szereplőkkel sem látom, hogy tudnának valamit kezdeni. Kíváncsi vagyok arra, hogy mi lesz a megoldás, de heti egy részt nézni felesleges.